Elhatároztam, hogy az utolsó hétvégén mégis valami különleges helyre kellene elmenni, ezért miután az egyik leányzó említette Belgrádot, az én fejemben is megmaradt ez a gondolat. Annyira, hogy pár napos töprengés után ezt választottam. Szóval Belgrád odafelé 6 óra vonatozást jelent, visszafelé 7-et. Ezt csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, ugyanis fogalmam sincs, hogy miért van ez.
Dehát ez van. Örüljünk, hogy megérkeztünk épségben. Utazás előtti problémáim: Zágrábban a horvát fővárosban nem lehet szerb dínárt váltani. Szerencsére Belgrádban lehet kunáról is. A vasútállomáson is van pénzváltó. A következő probléma, hogy előtte nap nem vettem Belgrád térképet, mert majd megnézem google maps-en, de ott és viamichelin-en sincs Belgrád. :( Gyakorlatilag sehol nincs. Aztán Ádám segítségével a műholdat bekapcsoltam (azért segítségével, mert magamtól sose jutott volna eszembe bekapcsolni), na azt legalább megtudtam, hogy hol van a vasútállomás, és hogy hol van a nándorfehérvári erőd. Így legalább arra az időre találtam elfoglaltságot, amíg kinyit a turista információ, az ugyanis vasárnap csak 10-től elérhető. Tehát pénz és térkép és 3,5 óráig turista információ és térkép nélkül egy totál idegen városban, ahol még utálják is a magyarokat. Kicsit elkedvetlenített ez az összefoglalás. :(
Nahát, mivel látható, hogy ez összességében több, mint fél nap utazás, ezért az éjfélkor induló vonatot választottuk ehhez biztos ami biztos (éjjeli) 11 után nem sokkal elindultunk, és másnap este 11 után nem sokkal megérkeztünk a koliba, szóval a kirándulásunk 24 órás lett. Dehát reggel fél hétre megérkeztünk Belgrádba. Az eső nagyon esett, a vonaton egész jót aludtunk annak ellenére, hogy jöttek a horvát és a szerb határőrök is, meg a jegykezelők stb. Az eső nem riasztott el minket a pénzváltástól, illetve nem risztotta el Julient, nekem végül még Zágrábban lett dínárom, ugyanis az ír srác volt Szerbiában két héttel ezelőtt, az EXIT fesztiválon, és maradt neki, tőle vettem 3000 ft-nyi dínárt (1000 dínárt). Evvel úgy éreztem múzeumozhatok eleget. Dehát reggel fél hétkor, zuhogó esőben, minden szerb nyelvismeret nélkül, zárt turista információval, de már dínárral a kezünkbe elindultunk megnézni Belgrádot. Ja, azért a többes szám, mert ketten voltunk Juliennel a svájci-francia sráccal.
Miután az iránnyal csak én voltam tisztában ezért elindultunk arra amerre én mondtam. Igazából egész nap arra mentünk amerre én mondtam. Majd miután láttunk információs táblát egy olyan kereszteződés jött, amivel jobbnak láttam nem birkózni vele. Le a Száva partra, hátha onnan lehet látni valamit. Onnan láttunk sok szép hidat, meg a parton tök jó őt van, bicikliseknek és gyalogosoknak egyaránt. Így csináltam pár hidas képet, miután elállt az eső. Aztán a part mentén kelet felé indultunk, hátha látjuk majd valahonnan a várat. Így elsétáltunk a turista kikötőig, ahol végre térképet láttunk, amiből végre láttuk, hogy jutunk el a várig. Fel is mentünk volna egyből, ha nem botlunk állandóan elkerített részekbe, mivel rekonstrukció van... Sajnos ez egész nap jellemezte az utunkat. Na, de végre bejutottunk a várba, amit körbe sétáltunk, ez kb 2,5 óra volt, egyrészt mert óriási az alapterülete, másrészt mert hadi kiállítás van benne, és a Máténak lefényképeztem az összes harci művet. Most a fényképeket a végére fogom beszúrni.
Nagyon szép a kilátás a Száva és a Dráva összefolyására, arról nem is beszélve, hogy így a főváros belvárosának közvetlen közelében van egy sziget, amelyet totál erdő borít, és ha jól tudom akkor ez bizony nemzeti park.
A lefényképezett térkép alapján eljutottunk a legközelebbi információs pontig háromnegyed tízre. Ezek után vártunk 10-ig, hogy kinyisson a turista információ, ugyanis térképpel mégiscsak könnyebb. Próbáltam térképet venni újságárusnál, de nem tudtak adni. :(
Na, az információs ponton azt mondták, hogy három érdekes dolog van Belgrádban: az erőd, a legnagyobb pravoszláv templom, és Zimány (Zemun), ami régen egy kis falu volt, de ma már egybeépült Belgráddal. Eddigre mi az erődöt teljesen kiveséztük, sőt a nem említett belváros nagy részét is bejártuk. Irány a pravoszláv templom, közben megálltunk a Tasmajdan parkban, mert ott is van egy szerintem nagy, persze nem a legnagyobb templom, és ott van a Tasmajdan uszoda, ahol (vagy lehet, hogy máshol Belgrádban) éppen aznap kezdődött az ifi vízilabda Eb és persze ahol már annyiszor játszott a válogatott (Melinda: Medencék, gólok, pofonok idevágó része...)
Aztán a legnagyobb templom, amit St. Sava templomnak hívnak, és még nincs kész,kívülről gyönyörű, de belülről látható a szerkezet majd minden része, magyarul bemész és szinte csak betont látsz. Ez kicsit lehangoló volt.
Ezek után irány Zimány, ahol van egy aranyos torony, valami "falu" múzeum, és egy templom, és szép kikötő. Na, a torony és a templom felújítás alatt nem látogatható, a múzeum annyira nem érdekelt bennünket, így sétáltunk kicsit a Duna parton. Aztán megnéztük ami még kimaradt Zágráb belvárosából, ez pedig egy katedrális. Aztán még két palota madártávlatból, és irány a vasútállomás, és Zágráb.
Képek:
Az első kilenc kép a várban készült. Egy mozaik, csak tetszik. A szerb parlament. Egy templom makett, csak mert én nem tudtam jó képet csinálni kívülről a templomról. A Szent Száva templom. A zimányi torony.
