Barbera

A hétköznapi dolgokról is fogok írni majdan nemsokára, de előtte egy csodás élményemről mutatnék pár képet.

Nem mintha azt gondolnám nincs elég látnivaló Portugáliában, de azért ezt a hétvégét nem itt töltöttem. Lakótársam, Maisa, aki az egész világnak fordít nagyon szeretett volna Spanyolországba menni a hétvége nr. 5-ön, de mire lefoglaltam a bérelt autót meg ilyenek, megkérdezte jó sokszor, hogy akkor most megyünk-e biztos, többedik kérdést én enyhe elutasításként értékeltem, így lemondtam az autót, és nem mentünk. Eltoltuk a következő hétre. Nem nagyon jött szóba más, mivel a velünk egy apartmanban élőknek mind kellett vízum az itt tartózkodáshoz, és bizony csak Portugáliára érvényes vízumot kaptak. Hiába mondtuk nekik, hogy nincs határ, ahol ellenőriznék, hogy Spanyolországba vannak, inkább nem kockáztattak, és ketten mentünk. Ez autóbérlés szempontjábóll nem volt a leggazdaságosabb megoldás, de így Maisa ismerősének házában aludtunk, így a szállás árából már megtérült.  Nem beszélve a saját idegenvezetőről, és a reggeliről.

Már az útról is feltűnt legalább egy gyönyörű kastély, amit Maisa sokkal jobban dokumentált, mint én: http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/aracena-in-our-way-to-sevilla.html

Aztán a sevillai képek már az enyémek, csak ha már Maisa feltöltötte őket a blogjára, én nem kezdem el az enyémre, így ez a bejegyzés tele lesz hivatkozásokkal.

Péntek este mivel a GPS kényes egy élőlény, és ha nem frissítik elégszer eléggé problematikussá teszi az életed, a google úttervezője 6 órát számolt Lisszabontól Sevilláig, ezt nekünk sikerült feltornászni 8-ra. Ami ha belegondolok, hogy átléptünk egy időzónát (+1 óra), és hogy egyből Los Palacios y Villafrancába mentünk, ami még 30 km délre Sevillától, tehát plusz fél óra. Arról nem is bezsélve, hogy meg-megálltunk útközben, ahogy Aracena is mutatja. Lehet, hogy nem a hektikus GPS volt a probléma, hanem mi magunk?

Szóval péntek este a házigazdánk David baráti társaságának egy része szórakoztatott bennünket. Pizzáztunk, és megnéztük a falujukat, ahol mintegy 40000 ember él. Falu. Az emberek úgy viselkednek, olyan a felépítése. Falu, mert alig láttunk házat, ahol ne lett volna nyitva az ajtó. De nem olyan falut kell elképzelni, mint nálunk, hogy elöl verandás ház, mögötte hosszú kert. Nem ám, hanem egy-két emeletes házak, amelyek a telek alapterületét általában teljesen befedték, és középen átrium, ami egyszerűen csodássá teszi a helyet, mivel mégis mindenhol világos van. De kép az útról, az autóról, amit béreltünk, illetve a ház kívülről, ahol laktunk: http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/sevilla-general-things.html

http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/photos-from-car.html

Itt közlekedés, meg a végén a video a gyalogosok lámpájáról, ami marhára tetszett, mert bár az nem látszik, de a végén felgyorsít az emberke :) Stadion kép, út közbeni, autóból fényképezett képek, meg mindenféle épületek, építmények. Vannak itt képek minden napról, és minden helyről.

Szombaton a városban nézelődtünk:

http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/plaza-de-espana-sevilla.html

http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/blog-post.html

http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/catedral-de-sevilla-bird-view.html

http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/parque-de-maria-luisa-sevilla.html

Vasárnap pedig:

http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/reales-alcazares-sevilla.htm

http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/torro-de-oro-sevilla.html

Nagyon élveztem, nagyon tetszett Sevilla, és marhára kedvesek voltak az idegenvezetőink, akik idővel egyre többen lettek. :) Én ugyan egy mukkot nem értettem, amikor beszéltek, mégha hozzám is, mert hiába beszéltek hozzám spanyolul, nem értem.

Ez a Maisa blogjának felhasználása meglehetősen felgyorsítja az blogírást :D

Több embernek is megígértem, hogy behozom a lemaradásomat, így most ömlesztve kaptok meg mindent. (Majdnem, mert így hihetetlen hosszú lesz a bejegyzés - hogy a magyar szavaknál maradjunk.)

Az algarvei 5 órás vonatra várást utáni hét teljes izgalomban telt, hogy akkor végre ezen a hétvégén a Duoro mentére megyünk nagy közösségben szüretelni. Aztán csütörtökön még mindig nulla infóval rendelkezve, inkább vettem jegyet a szombati Portugália-Magyarország meccsre. A Duoro menti kirándulást aztán végképp lefújták, miután ez már a harmadik hétvége lett volna, ameddig tologatták, de már nagyon szőlő se lehetett a tőkéken, illetve még mindig választások voltak. Érdekesen zajlottak itt a választások, három egymás utáni hétvégén voltak, a parlamenti, a helyi - önkormányzati meg azt hiszem az EU-s választások. De mintha annak már minden államban le kellett volna mennie a nyár végére, nem? Lehet, hogy más volt a harmadik hétvégén, csak félre értettem, megesik az ilyen.

Péntek este megint nem volt hangulatunk a Bairro Alto-hoz, mint oly sokszor, de mégis mászkálni akartunk, így elmentünk a Nemzetek Parkja nevű helyhez, ami az általunk lemondott 1998-as világkiállítás helyszíne volt. Remekül kihasználták a felépített a dolgokat a portugálok, mondjuk ők már akkor tanultak abból, hogy a világkiállítás funkiciótlan épületetivel mennyit bajlódtak Sevillában, így eleve kettős céllal készültek. Pár kép:

A meccsről képes beszámolót adok, a végeredményre szerintem mindenki emlékszik 3:0-ra nyertek az itteniek.

 A hülye vaku miatt fintorgok így...

A fintorgás előtti képen pedig a munkatársaim, és családtagjaik, haverjaik láthatók. Legalul Erik, egy kaliforniai srác (Santa Barbarából), aztán a kicsit kopaszodós szemüveges 30-as férfi Joao, akinek a pártfogására vagyunk bízva, illetve kicsit később a sorban még látható Albert, aki Hollandiából való, és az akcentusa miatt még nem sikerült megértenem pontosabban honnan.

A meccs után még kaptam egy PORTUGAL feliratú sálat is:)

Másnap parkokat, templomokat járó kevünkben voltunk, de legnagyobb megdöbbenésünkre vasárnap a templomok zárva voltak... Így maradtak a parkok illetve minden templomajtóban megpróbáltunk bekukucskálni, több-kevesebb sikerrel, de erről nem készültek képek, legalább is általam nem.

Most rájöttem, hogy a meccs előtti délután voltunk parknézősek, de nincs kedvem átrendezni az egészet, így a képek ide kerülnek.

Vasárnap punnyadás volt, leginkább azért mert hiába szurkoltam a válogatottnak szerintem nem nagyon hallották, bár nem tudtam túlkiabálni mintegy 50000 embert. De azért rendesen berekedtem, persze nem szükséges, hoy hangod legyen a városnézéshez, de még mindig félvén a rossz időtől, a tengerpertot céloztuk be délután Marinával, ketten. Ami kicsit vicces, mert Marina leginkább annyit beszél angolul, mint az öcsém. (Ez az öcsémre nézvén egészen kiemelkedő, hiszen életében nem tanult angolul, bár jobban járok, ha a németével hasonlítom össze, mert azt már négy éve tanul, de mondatokat kis sikerrel mond csak, főleg ha a Tschüss!-t egyből mondatnak számítjuk.) Felkészült emberként azért vittem egy portugál-magyar szótárt. (Ja, Marina brazil, és Braziliában portugálul beszélnek, ami csak hasonlít az európai portugálra, de nem ugyanaz.)

Amikor használni kellett volna esélyünk nem volt, amit mondani akart, nem találta meg a szótárban. :( Megérkezve a partra, csak lerogytunk, és bealudtunk. Már ekkor éreztem, hogy ma sem fogok egy szörf iskolát keresni, hogy legalább egy kezdő órát vegyek, hogy ne tudja Peti minden esetben a szememre hányni, hogy ott voltam, és még szörfözni sem tanultam meg. Akkor legalább azt mondhattam volna, hogy megpróbáltam, de nem tetszett, de elbénáztam, mert ahogy leértem a strandra, mindig eluralkodott rajtam a csak feküdjünk a strandon, semmi nem érdekel hangulat.

Na jó, ha már totál homokos voltam, akkor kicsit bementem az óceánba lemosatni magamról a szemcséket, így történt, hogy mennék befelé, gondolom mr elég mélyen vagyok, rá lehetne feküdni a vízre, persze jön egy hullám, ami úgy kezdődik ugye, hogy a víz visszahúzódik. Na most a gondolat elején a víz a csípőmig ért, a gondolat végén a bokámig, na, mindjárt ráfekszem a hullámra, erre a hullám a fejem felett legalább 20 cm-vel érkezett, és elsöpört. Bukfenceztem egy jó nagyot, mindenem tiszta sós lett, leginkább a torkom... Így indultam is kifelé, és kicsit rádöbbentett a víz ereje, hogy nem akarok egyelőre szörfözni tanulni.. Túl nagy az ereje a víznek hozzám képest.

Hétvége nr 5.

Lett volna pár dolog, amit otthonra csinálni kéne, így szépen kitaláltam , hogy azon fogok dolgozni, legalább szombaton. Ebből kb az lett, hogy felkelek 11-kor, mert már nem bírok tovább aludni. Senki sincs ébren. Na jó a múltkor láttam egy haláli pólót a belvárosban, bemegyek megnézem, próbálok csizmát is nézni aztán visszajövök meló. Olyan délután 5 és 6 között sikerült visszaérnem. Rájöttem, hogy 8-ra szülinapra ígérkeztem. Így fél nyolcig tépelődtem, hogy menjek-e vagy ne, végül lefújtam.

Vasárnap BBQ, egy aranyos kis csapattal. Nem vittem fényképezőt :(

De a BBQ helyszíne maga, említést érdemel, mivel a várostól nyugatra egy nagy erdős terület egy dombon, és ennek a területnek a szélét közelítettük meg, és a parkban, ki van alakítva ilyen barbequezós hely, mellette körbe erdei tornapálya, meg kisebb kosárpálya, meg egy marha nagy falmászó "pálya" is. Szóval nagyon hangulatos, családi vagy csoportos időtöltésre egyaránt alkalmas.

Egészen csütörtökig meg voltunk győzödve, hogy akkor Duoro parti szüret lesz a program, amíg megint el nem tolták egy hétvégével későbbre, már másodszorra.

Aztán páran Coimbrából kitalálták, hogy menjünk le Algarveba, ami a legdélebbi országrésze Portugáliának. Ezen belül is a legpörgősebb életet élő Albufeirát ajánlották, mindenki belenyugodott különösebb ötlet híján. Lisszabonba esőt mondtak a hétvégére, így magam is inkább valami délebbi helyet preferáltam, ezért velük tartottam a hétvégén.

maps.google.pt/maps

Október 5-e (hétfő) "Día da República" volt, nemzeti ünnep. Így három napból kettőn csak feküdtünk a tengerparton, majd este közös főzőcskézés, illetve ivós játékok és buli. Másnap kora hajnalban kelés (~10 óra) ugyanez. Harmadik nap el kellett hagyni az apartmant reggel 11-ig (én nemcsak az apartmant hagytam el, hanem a bicskámat is). Ekkor na, nézzük meg a városkát is végre! Begyalogolás a városba, megállapítjuk, hogy itt nincs semmi, így irány a vasútállomás, még elérjük a 14:20-as vonatot, taxival száguldás. Az automata nem adott jegyet a vonatra, ezért megpróbáltuk elmondani a pénztáros bácsinak a vasúton, hogy mi erre a vonatra szeretnénk 10 jegyet, ő meg mondta, hogy á csak a 17:30-asra van jegy, aztán adott a 19:20-asra, mert közben rájött, hogy még arra sincs. Vártunk 5 órát a vasútállomáson a következő vonatra aztán hazaértünk Lisszabonba éjjeli 11-re. :D

Nem nagyon van olyan buliképem, amin én is rajtalennék, hiszen én csináltam a képeim, így pár kép a tengerpartról és a kilátásról:

Miután pénteken találkoztam a nagyon aranyos magyar házaspárral kedden együtt vacsoráztunk. Ettem lecsót, és jól elszórakoztunk Mancival. :)

Én nem csináltam képeket, de Eszter csinált, és ezek közül pár megtekinthető Sanyi blogján:

ms3music.blogspot.com/2009/09/dinner.html

Ezek után beígértem a többieknek, hogy megnézem végre milyen a Bairro Alto. Ez a szórakozónegyed, ami igazából csak egy utca. Ha itt háborognának a terézvárosi lakók... Ugyanis annyira kicsik a bárok, pubok, hogy megveszed az italod bent, aztán kint vagy az utcán, elsétálsz a következő bárig, és ott is megveszed az italod...Szóval rengetegen vannak az utcán, és marha nagy a hangzavar.

Pár képet mentettem le Vero facebook képei közül, ugyanis mióta szilveszterkor beleburítottunk valamit a fényképezőgépembe, próbálom óvni az ilyen külső hatásoktól...

Ittunk Kalasnyikovot (4-5 cl vodka, a poháron citrom, azon cukor, ez megöntözve abszinttal, és meggyújtva):

Miután több, mint egy hete próbálom megszerezni a szombat képeit, így úgy döntöttem nem várok tovább, itt láthatók:

http://porrrtugal.blogspot.com/2009/09/cosat-da-caparica-elcias-photos.html

http://porrrtugal.blogspot.com/2009/09/cosat-da-caparica-marinas-photos.html

Ezek voltak Marina és Elakkiya fotói, rajtuk kívül még Manuel csinált képeket, de azokat nem fogom egyenként feltölteni... És ennyi is bőven elég. (ez a kép blog amúgy Maisa blogja)

Eszerint a szombat Costa de Caparicán telt szerintem egész jól. Most nem akadtam annyira ki a sós víztől, mint anno Horvátországban.

Előzmények: a többiek Cascais-ba akartak menni, illetve mentek is sokan, én meg bejelentettem, hogy nem érdekel a többiek hová mennek, amíg jó idő van én bizony a strandon akarok feküdni, és leginkább Caparica érdekel. Emiatt az lakótársaimat hurcoltam csak magammal, meg Manuelt, mert ő lekéste a többieket. Aztán különböző bonyodalmak miatt lekéstünk két buszt, így a 12:20-as busz helyett kb. 14 óra valamikor értük el a buszt... Kb. három órán keresztül strandolás, bonyodalmak, busz lekésés... Végül hazaérés....

Vasárnapra több lehetőség is volt, Sintra és Belém voltak a legszimpatikusabbak, de Maisa, akivel Belémet kiterveltük vasárnap reggel hamarabb elment, mint mi felkeltünk, így maradt Sintra. Egész nagy társasággal voltunk (vagy 16-an, asszem). A többségük Erasmusos, nem IAESTE-s...

Ez egy nagyon gyönyörű kisváros, szerintem még mielőtt hazamegyek visszamegyek ide. :)

Most még képek Sintráról:

Péntek estére előre beharangozott nagy bulira készült a csapat. Ez a pénteki napon eszméletlen sok e-mailben teljeseedett ki, amelyből próbáltuk leszűrni a lényeget: ki és mit akar csinálni? Voltak akik a német követség melletti Oktoberfestet szerették volna kipróbálni, de jöttek a hírek, hogy volt aki már tegnap kipróbálta, és bizony ők annyira nem voltak oda tőle. A sör is drágább volt, mint a Bairro Alto-ban stb. Ezek után a csoport egy része még mindig oda akart menni, én is.

További e-mailek jöttek, aztán feladtam, hogy kövessem, hogy akkor ki mikor merre hol találkozik a csoporttal.

Szerencsére hazaértem után megjöttek a lakótársak, és Afshin, aki minden buliban benne van, mondta is, hogy menjünk mert várnak ránk... Kapkodás, indulás. Ezek után kiderült, hogy az összes lehetőség közül, valami sokadik helyre megyünk.

A parti, egy nagy közös szabadtéri filmvetítés volt. A filmvetítés egy téren volt, amit esélytelen megtalálni a google maps-en is... A tér egyik oldalán egy templom volt, és ennek a fehérre meszelt fala volt a filmvászon. Egy csomó gyerkőc mászkált, de a legfeltűnőbb egy kb. 2 éves leányzó volt, aki állandóan húzott magával egy kis rózsaszín, gurulós táskát, a másik kezében egy Kisvakond figura és a fején kalap. Egyszerűen hihetetlenül, stílusos volt, mint egy kis jövendőbeli nő... A szülei szaladgáltak utána, nagyon kis aranyosa, és arra gondoltam, hogy otthon ezt a lányt, már nyolcszor rendreutasították volna, meg mennyire más az itteni emberek hozzáállása...

A filmvetítés egy némafilmmel kezdődött, ami alá természetesen egy magyar zenész (Mester Sándor gitárművész: www.mestersandor.com) szolgáltatta a zenét, hiszen a némafilmeket régen is úgy játszották, hogy mégse legyen teljes csend, ezért általában egy zongorista kísérte a filmet. Nahát ez a magyar zenész volt a leányzó édesapja, odamentem hozzá, hogy de jó mit csinálnak itt, stb-stb, és kiderült, hogy az egész család magyar, csak a felesége rendezőnek tanul, és kapott egy féléves ösztöndíjat Lisszabonba (www.hajdueszter.com).

Nagyon aranyosak voltak, de mivel ez az egész filmvetítésesdi 9 körül kezdődött, a némafilm után el is mentek, mert kezdett Manci, aki amúgy Manuella nyűgös lenni.

 A némafilm után valami nem néma egészen mai filmet nézhettünk, de én ezt az időt átbeszélgettem újdonsült magyar barátaimmal, és mire visszaültem a filmezők közé már késő volt nem tudtam követni a filmet, és mivel a lakótársaim is hasonlóképp voltak, mármint a láncfelvevéssel, ezért végül egy kisebb séta után leléptünk, mégis csak metróval menjünk haza, ne valamiféle éjszakai busszal. A metró éjjel 1-ig jár, 6:30-tól.

Pár kép az eseményről: http://ms3music.blogspot.com/2009/09/concerts-in-lisbon.html

Kiderült, hogy nem csak a spanyolok vannak oda a bikaviadalokért, hanem a portugálok is, azonban náluk ez nem szabadtéri produkció, hanem csakis arénában űzhetik, illetve míg a bika ejthet halálos sebet a matadoron, a bika csak a vágóhídon halhat meg. Illetve a portugál bikaviadal sokszor lovas sport, ugyanis a matador lóról kergeti a bikát. Ennél többet sajnos hirtelen nem tudok róla mondani.

Itt egy régi képeslap képe a Campo Pequenoról:

Mostani állapotától nem sokban különbözik, de a külső része gyakorlatilag bevásárlóközpont, és körülötte kávézók éttermek a szabadban.

Mindemellett megemlítendő még, hogy Portugáliában szavazások voltak a hétvégén, és csütörtökön, ha jól látom akkor a kommunista párt gyűlésére tévedtünk be, de így legalább megnézhettük belülről is az épületet. A kommunista párt a világválság miatti egyre növekvő munkanélküliség és a többi probléma miatt egyre nagyobb tért nyert, ahogy a lenti zászlóözön is mutatja.

Itt nem az erkélyen magunknak sütöttük a húst (mint Horvátországban), hanem egy megnyitót rendeztek minden külföldinek, de végül annyi portugál volt, hogy úgy éreztem ez inkább a gólyáknak szól.

Hihetetlen miket művelnek itt a gólyákkal, a mi gólyatáboraink utol se érik őket, de ez igazából kínzás, és a gólyák tutira nem érzik jól magukat tőle, ráadásul még itatni sem itatják őket közben, hhanem teljesen józanul kellett pl a fiúknak alsógatyában futkáriozniuk az egyettem területén, meg a végzősök, akik a körülöttemlévőket a Harry Potter regényre emlékeztetik, mert úgy öltöznek (a fekete öltönyben benne foglaltatik a fekete nadrág, a mellény és a zakó, ami kb. olyan hosszú, mint egy frakk, csak vékonyodik el, és emellett valami fekete szövetet cipelnek a vállukon, amire különböző jelvények vannak rávarrva). A végzősök összefirkálják a kicsiket, különböző filcekkel, meg néha rájuk adnak valami fekete Klu-Klux-Klán ruhát...

A Barbequezás amúgy jól sikerült. Végre megtaláltam a többi IAESTE-stét. Jókat dumáltunk, még a hús is egész jól átsült. Annak azért örülök, hogy itt azért jobban mer inni az ember, mint Nizzában, ugyanis egy sör általában 1 €, nem ám 8...

Ja, és megérkezett az iráni srác: Afshim. Mindenkinek pisztáciát osztogatott, amit otthonról hozott. Volt olyan pisztácia, ami nem volt sózott, meg volt olyan ami sózott volt, és közben a héján valami édes és ragadós, talán cukormáz volt.

Csak most írok róla, mert eddig vártam, hogy valaki odakommenteli mi a francot lát az előző poszt képén. De nem.

Szóval elárulom, hogy egy portugál zászló lobog egy hajó végénél (Ópera nevű hajó) és a háttérben a Rió de Janieróihoz hasonló Jézus szobor, ha jól gondolom annak a kicsinyített mása. A neve amúgy: Christo Rei

A hétvége furán indult, mert megegyeztünk, hogy négyen az addig megérkezett lakótársakkal közösen nézünk várost, és mindenki 11 körül kelt fel, így egy körül sikerült elindulni. Ez azt jelentette, hogy kettőre elértünk 10 percre lévő metróállomásig, mert közben pénzt kellett felvenni, telefont feltölteni, cserélni, a jó ég tudja még mit.

Először lementünk a partra, itt csináltam a már említett szerintem tök jó képet. Aztán miután megnézegettük a vitorlásokat, kicsit feljebb másztunk, egy kis parkba (talán inkább kertbe, de ez publikus hely), az egyik múzeum előtt van. Onnan csináltam képet az Április 25-e hídról.

Ezek után elmetróztunk a belvárosba. A Baixa-Chiado megállónál körülnéztünk, meg kerestünk egy boltot, hogy ne haljunk éhen. A belvárosban jár a híres 28-as villamos, aminek a szerelvényei elég régiek, de szinte csak turisták használják, ugyanis ez az egyik legjobb városnéző túra. Itt a dombokra épült városban új értelmet nyert a villamos kifejezés, hiszen ezek a vonalak Magyarországon inkább felvonók lennének.

Ilyen szép kis dugót okoznak a villamossíneken álldogáló járművek.

Hogy a dombok is látszódjanak:

Miután délután hat óra lett már az összes lakótársnak minden baja volt. Mehettünk is haza. Rögtön úgy is döntöttem, hogy másnap egyedül megyek, mert nincs nagy kedvem ezt a nagy halált még sokszor végigjátszani velük.

Másnap lementem más helyre a folyóhoz (nem óceán - legalábbis szerintem). Lehet, hogy mások nem így gondolják, de így ránézésre szerintem ez egy tölcsértorkolat, ahogy az óceánoknál ez ki szokott alakulni, a tengereknél pedig ugye a deltatorkolat.

Találtam egy nagyon csúnya partrészletet. Nem is csináltam róla normális képet, minden tiszta fekete. Azonban utána bandukoltam a városközpontban, azon a részen, ahol szombaton is voltunk, meg körülötte máshol is.

 Így voltam a Rossión, aminek az igazat megvallva fogalmam sincs mi a becsületes neve, de a távoli képen jól látható, hogy miről kapta a nevét. Elsőként itt használták járdák kövezésére azt a technikát, ami egész Lisszabont jellemzi. Általában a járda fehér kövekből van kirakva (szerintem valami keményebb mészkő, de a fene tudja). Itt azonban fekete köveket is használtak, és mintát raktak ki belőle, mégpedig hullámokat.

Az 1755-ös földrengés elég sok mindent tönkretett, és vannak dolgok amit ezek a portugálok azóta is elfelejtettek megjavítani, pl:

Mindez közelebbről:

Miután ilyen szépen megosztottam veletek, azt a keveset, amit láttam, még gyorsan közlök egy látképet. Ja, hogy megindokoljam, miért nem láttam többet vasárnap sem, pedig akkor már egyedül voltam, ugyanis a tanszéken felkészítettek, hogy két héten belül elkezd esni, és nem nagyon fogja abbahagyni márciusig... Én megmondom őszintén ennél kicsit jobb időre készültem, így próbáltam valami cipőt keresni, ami erre az időre is megfelel, ugyanis az egyetlen sportcipőm beázik.

Kép, aztán pá:

Lehet találgatni, hogy ki mit lát rajta... :)

Miután már szinte megrovásokat kapok, hogy még nem méltóztattam leírni szinte semmit, így írok pár sort, csak bevezetésképpen amíg már egy normális posztot is sikerül összehozni.

Van végre portugál számom, de nem adom meg csak annak aki nagyon kéri (lásd:család... :D) - pihent vagyok. Itt az emberek 10-re járnak dolgozni, rossz esetben 9-re. Mondjuk nem olyna nagy csoda, hiszen fél 8 körül kel a nap.

Itt lakom ez a bejárati ajtónk, és a mellettee lévő két ablak az utcaforntra néző ablaka a lakásnak, amiben lakom. Ebből a bal szélső ablak az asztalom előtt van.

Aztán bemutatom pár képpel milyen szép környéken lakom, egész konkrétan egyik reggel hoztam magammal fényképezőgépet, és az utam közben a szép helyeket fényépeztem. :) Nekem nagyon tetszik, megnyugtató, és emberléptékű. Igazából én per pillanat ezt érzem az egész városról.

Ezen kívül, így félnek az influenzától, még a bankok ablakaiban meg mindenhol ilyen transzparensek függnek.

Ez az egyetem alaprajza. Én a 8-as számú épületben dolgozom. Hogy mindenkinek egyértelmű legyen az 1-es a főépület, a többit meg nem tudom fejből. De szinte karonként vannak az épületek.

Már 6 körül felébredtem (nem nagy csoda, akkor otthon 7 óra volt..), és úgy fél nyolcig mondanám, hogy tök sötét volt, de a közvilágítás az nagyon jól besütött az ablakon, így narancssárga volt a szoba...

Nyolcra totál világos lett, és ahogy előtte nap a házinéni fiával megbeszéltük, hogy fél kilenc körül bőven elég lesz odaérni az egyetemre, nem is indultam csak negyed kilenckor, hiszen kb 500 m az egyetem.

Itt jön a kalamajka. Hiszen Horvátországban, meg otthon is úgy van, hogy ilyenkor valaki helybeli felszed, és elvisz a megbeszélt helyre, irodába. Nahát itt nem így van.

Így előszöris egy egyetem térképen próbáltam megtalálni, hol vannak gépészek. Mit gondoltok hány épületben vannak, hát naná, hogy nem egyben, hanem négy épületben vannak szétszórva. Úgy döntöttem az elsővel kezdem.

Fél kilenc van, alig vannak parkoló autók, és nem találom a bejáratot. A nagy széttárható kapuk ugyanis zárva vannak, kis ajtókat, kapukat használnak csak. Portásnak mutatom mit keresek, menjek felfelé. Megyek felfelé, á itt nincs menjek feljebb. Feljebb, kérdezek diákokat nincs. Utolsó lehetőség, hogy ott egy tanszék, gondoltam ott csak tudja valaki, hogy hol van amit keresek. Megyek beljebb, senki, senki, senki, legnagyobb irodába van valaki.. hupsz megtaláltam a tanszékvezetőt... Senki más nem volt még benn olyan korán... Megmutatom neki mit meg kit keresek. Kezdené magyarázni, de úgy dönt inkább megmutatja. Egy emelettel lejjebb, egy agyon biztonsági zárazott részen beenged bennünket egy takarító, aki megsúgja neki, hogy egy egész embert talál az emeleten. Odavezetett hozzá, majd otthagyott. Kiderült, hogy az intézet 3 épületben van szétszórva, így most sem jó helyne vagyok. Mutatja menjek egy kis kerten, és ott szemben menjek be az ajtón, de felhívta Mr. Campos-t, aki még természetesen nem volt benn. Várjak még egy kicsit, mert itt az emberek fél tíz, tíz körül járnak dolgozni. Leültem a kis kertben, amit reggelire vettem, megettem, aztán elindultam a megfelelő épület felé, ott megy egy pasi, megáll, néz, megkérdezi, hogy Barbara vagyok-e, kiderült, hogy ő a professzor, akit keresek. Még szerencse, hogy jött, különben be se találtam volna az épületbe, olyan oldugott kis ajtót használnak...

Felvázolta a munkát, aztán kaptam egy asztalt, meg szükség esetén majd számítógépet is kapok, addigis használom a sajátomat.

Addig elárulom, hogy fél kilenc körül a másik épületben volt összesen: egy portás, három takarító, két diák, a prof, aki mutatta az utat, meg az az egy dolgozó, akit találtunk... laza

A nap maradék részében kaptam olvasnivalókat, ugyanis szerdától a hét végéig a fél intézet Észak-Portugáliában lesz. Addigis olvasok rendületlen.

A reptérre jóval előbb kimentünk, hogy tutira be tudjak jelentkezni időben, de erre nem került sor, mert nem lehetett, így megnéztük a repülőgép kiállítást, a régi Malév gépekből. Aztán sorban állás következett, mert csak két helyen lehetett becsekkolni mintegy 200 embernek. Nagy csomaggal izgulás, vajon mennyit kell pluszban fizetni, hiszen több, mint 20 kg. Szerencsére nem kellett, nem tudom miért, de nem mertem megkérdezni, mert még a végén mégis kell fizetni. A mérleg pontosságára ugyan azt írták, hogy, 0,1 kg, de én ezt kétségbe vonom, mert a 20,6 és 21,9 kg között mozgott a súlya a nagy csomagomnak. A kicsiben persze alig volt súly, több, mint az engedélyezett 6 kg, de annyira nem vészes. Az okozta a csomagos súly problémát, hogy amikor mindent bepakoltam akkor 28 kg volt. Ebből egyáltalán nem volt könnyű lefaragni 22 kg-ig a súlyát.

Búcsúzkodás után átvizsgáltak, hogy milyen dolgokat rejtettem el, amikkel le tudnám gyilkolni a pilótát, vagy másokat. A repülőgépre felengedésig vettem magyar olvasnivalót, mivel annak a súlyát már nem mérik le :) Megvettem Csernusnak A férfi című könyvét, az tűnt a legmegfelelőbb olvasnivalónak. Nem is volt rossz választás, mert egész megnyugtatta a repülőutamat.

Sok volt a felhő, így elég keveset láttam az útból. 

Felszállás után a Csepel-sziget volt az első amit felismertem, és alighanem Százhalombattát láttam még. Utána megnéztem az előttem lévő prospektusból, hogy milyen útvonalon repülünk, és azt láttam, hogy délnyugat, át Horvátországon, tenger, Olaszország, tenger, Korzika, tenger, Spanyolország és Portugália.

Miután a következő amit láttam hegyek voltak egy jó órával később, nem tudtam, hogy még Horvátország felett vagyunk-e, vagy már Olaszország, és ez az Appenninek. Úgy fél úton a pilóta tájékoztatójából derült ki, hogy Svájc felett vagyunk. És a következők, amik felett elmegyünk, az Lyon, Toulouse és Pamplona.

Eddig modern repülőgép lévén reklámokat és filmeket vetítettek. Most azonban végre railjetszerűen egy jó kis térképen mutatták a repülőutunkat. Szóval Lyonból csak a felhőket láttuk, aztán a Pireneusok csúcsai törtek ki a felhőkből, vagyis inkább felfogták a felhőket, és ezek után nem a spanyol magasföldet szinte végig szépen lehetett látni.

Pamplonát, meg Valladolidot, nem sokkal később átléptük a spanyol-portugál határt. Tettünk egy tiszteletkört Lisszabon felett, illetve nekem úgy tűnt, de valószínűleg csak megcéloztuk a leszállópályát.

Két dolog tűnt fel, amikor leszálltunk: nagyon fújt a szél, és nem volt meleg. Vártam mintegy negyven percet a csomagomra. Aztán megtalált az IAESTE-s csaj, akit csúnyán lehordtam, hogy hogyan gondolja, hogy nem jön ki elém senki.

Taxiztunk hazáig.

Nagyon szimpatikus a lakás, ahol lakom. A házinéni, meg a fia is nagyon segítőkészek, hol találjuk a közeli legjobb boltot, meg bankot, automatát stb. A szobába már beköltözött Elakkiya eddigre, ő a szobatársam, egy indiai lány, és mondanom sem kell első gikszer, bezárta a kulcsom. Így egy fél órát vártam a házinénire a pótkulccsal, de addig legalább megismerkedtem a lakással, meg az ott lakókkal. Úgy tűnik sugárzott rólam a fáradtság, mert a házinéni is azt mondta, majd holnap pénzezünk, ma pihenjek.

Lakás kívülről: http://maps.google.com/maps?f=q&source=s_q&hl=hu&geocode=&q=Avenida+Magalh%C3%A3es+Lima+6,,+Lisszabon,+Portug%C3%A1lia&sll=38.738151,-9.136398&sspn=0.0078,0.01929&ie=UTF8&ei=OLeqSoCICdeW_QbAla2ZDg&ll=38.739515,-9.14085&spn=0.003649,0.010568&z=17&layer=c&cbll=38.739465,-9.141048&panoid=4AZ2SiKaO5U4b_DHQRP64A&cbp=12,151.83,,0,0.98 (A világos rózsaszín ház, földszint bal oldal..)

Balról a második ablak mögött van az asztalom :)

A lakásban van három szoba, ami két fős, meg három szoba, ami egy fős. Eddig négyen lakunk benne, mert még a többi szoba nincs kész, ugyanis most újították-újítják fel a lakást. Az egyfős szobában, ami kész van Maysa lakik, aki egy katolikus izraeli arab lány. A másik kétfős szobában pedig Szonda (fogalmam sincs, hogy kéne leírni.. - ez a fonetikus) lakik, aki valamelyik afrikai országból való. Régebben papnak készült, és most jogot tanul.

Az elutazás előtti pillanatig a következő dolgokba gabalyodtam bele:

Júniusban, amikor visszaigazolták az itt tartózkodásom lehetőségét, megvettem a repülőjegyet oda-vissza. Július közepén kaptam egy mailt, hogy eltolták kb. két órával a kiutazó gépem indulását. Ok.

Augusztus elején elküldtem a különböző jelentkező és beleegyező lapokat a magyar IAESTE-nek. Ehhez képest augusztus elején e-mailt kaptam, hogy megfelel-e egy fél szoba Lisszabonban 275 euroért úgy, hogy voltak róla képek stb. Közben kiderült, hogy az eredetileg küldött mailt nem kapták meg, olyannyira, hogy még az én postaládámból is eltűnt. Szerencsére ki voltak nyomtatva, így csak beszkennelni kellett. Újra elküldés, most már csak a portugál IAESTE-nek. Válaszuk az volt, hogy senki nem tud kijönni elém a repülőtérre, meg munkába sem tud elvinni, de szálljak fel erre a buszra a reptéren, illetve erre a metróra a lakástól az egyetemig. Totál felháborodtam, hogy ez azért nem így működik, de le lettem oltva, hogy azért megy külföldre az ember, hogy felnőjön, és megtanulja kezelni a konfliktushelyzeteket, például azt, hogy talál meg egy címet egy idegen országban, aminek nem érti a nyelvét. Feltártam előtte, hogy nem a buszozástól félek, hanem csupán attól, hogy az egyetemen belül hogyan találom meg a tanszéket és azon belül a tanárt, aki a szerződésemet elfogadta.

Közben kiderült, hogy az egy havi foglalót a főbérlő előre akarja megkapni. Nekem nem volt túl nagy kedvem elküldeni egy ismeretlen országba 275 eurót, egy olyan lakás foglalójára, amiről csak képeket láttam, még a címét sem tudom, a bankszámla nem a főbérlő nevére szól, és a főbérlő agresszívan erőlteti, hogy neki az márpedig jár. Végülis elküldtem 200 eurót foglalónak, amikor kiderült, hogy ő 3,5 hónapot akar velem kifizettetni, mivel én szept. 14. és dec. 16. között akarok ott lakni, és ez neki nem éri meg, mert ő csak 5 hónapra ad ki helyet. Mondtam, hogy nem fizetem ki a fél hónapot. ha nagyon kell kifizetem előre a 3 hónapot plusz a foglaló, de 3,5 hónapról ne álmodjon. Nem fogadta el. Írtam az IAESTE-s lánynak, akivel eddigis leveleztem, mondta, hogy nem lehet így lakást találni Lisszabonba, hogy fél hónaptól fél hónapig. Aztán végül megoldódott a probléma, bár szerintem ő egy hetet ezzel dolgozott.

Szóval az úgy volt, hogy nem tudok a seggemen ülni. Így persze megint jelentkeztem az IAESTE-nél szakmai gyakorlatra. És valami csoda folytán volt olyan lehetőség, ami nekem tetszett, és nem is volt senki más, akit érdekelt volna.

Így most Lisszabonban vagyok, és leszek még három hónapig.

Vége van.

Ezzel vége a reggel 4-es kelésnek meg sok mindennek amit most nem tudok felidézni annyira álmos vagyok. Egyszerűen ezután az egy hónap után akármi van, nem tudok 8-nál tovább aludni, és fáradtan kelek. Illetve keléskor még nem vagyok fáradt, de egy órával utánna már nagyon. A jövő hét a semmittevéssel hátha jobb lesz. akkor már úgyis visszatér a koliélet, és éjfél lesz az első időpont, amikor lefekszem. Csak ne keljek fel mindig 8-ra...

Nagyon gondolkozom, hogy vajon mi fog beleférni a következő félévbe. Ezután az intenzív angolul bezsélős hat hét után neki kell látni megtanulni a nyelvtant. Amit szerintem nem nagyon lehet. Hiába vagyok egyetemista, akkoris..

Ugye mindenki ismeri a viccet, hogy:

Megkérdezik az embereket, hogy mikorra tudnának megtanulni japánul?

Parasztbácsi: Egy élet se lenne hozzá elég.

Vállalkozó: pár év alatt biztosan meg lehet tanulni.

Egyetemista: Miért, holnap vizsga?

Na, én az angollal ennél sokkal jobban hadakozom. Egyrészt utálok szavakat tanulni, így vannak dolgok amiket csak marha bonyolultan tudok elmondani, mert néhány egyszerű szót is el kell magyarázni egyszerre. De még mindig könnyebb beszélni, mint írni... Ott már nem lehet mutogatni.. Az a halálom. Meg a bezsélgetésben is amrhára utálom az anyanyelvi angolul beszélőket, csak attól mentsen meg az Isten.

Élveztem is a vízműnél, amikor bejöttek az osztrákok reklamálni, én meg már nem tudok németül beszélni, így angolul beszéltem velük. Már amelyikkel lehetett, mert ezek között is volt hülye, aki nem tudott angolul, de írjuk a korára, bár a kora alapján azt gyönyörű bmw cabriot is elvettem volna tőle. Azért élveztem, mert neki az angol ugyanúgy idegen nyelv, mint nekem, így nem hülye német szakszavakkal akarja elmagyarázni a megérthetetlent.

Vasárnap későn vagy hétfő reggel korán érkezem a koliba.

Na, a négy hetes szakmai gyakorlatból, már majdnem kettő eltelt..

Így kb nem tudok mást mondani.

Ja, de.. Megnéztem minden vízműtelepet, telepenként egy kutat, minden telepen a vas- és mangán eltávolítót, aztán láttam közelről a kistérség minden szarát.. Voltam Páliban is a tisztítóban, meg Kapuváron is. Ráadásul Kapuváron most még büdös is van..

Szerdán (30) Budapestet közelítettem meg elég erőteljesen, mondhatni odaértem. :)

Ez este 10 körül volt. Ezután pakolás egyik táskából a másikba. A Bianka másnap hazaszállította a dolgaim jó részét, én emg jóval kevesebbel indultam Innsbruckba. Vonat reggel 7-kor Budapestről Bécsbe, majd másfél óra várakozás helyett (mert MÁV és késtünk..) csak 45 perc várakozás szakadt a nyakamba. Ez idő alatt megvettem a Sommerticket-et, amit 26 év alattiak vehetnek meg 50 €-ért, és júl. 1-től aug 31-ig ingyen furikázhatnak vele ÖBB vonalon reggel 8 után.

Várakozás.

Vonatozás. Bécs-Innsbruck 4:58. De ilyen kényelmetlen széken én még nem ültem...

Megérkezés Innsbruckba. :) (végre..)

A hétvégén: városnézés, túrázás.. stb.. majd bővebben, ha le tudok ülni net mellé valamikor...

Leülök, de képet nem töltök fel. Egész eddig arra vártam, hogy majd most képet fogok feltölteni, de a laptopon nem tudom beizzítani a netet, így képtelen - szó szerint - folytatás lesz.

Megérkezés. Este csak nézés ki a fejemből. Pénteken délelőtt megnéztük az innsbrucki labort, aztán délután a városban nézelődtünk. Szombaton először el akartunk menni Kühtaiba, de legalább 8 órát kellett volna ott lennünk, mert a busz közlekedés elég érdekes arrafelé..  (A vonat kevésbé, mert az nem jár arra...) Szóval Kühtai lefújva, csak felbuszoztunk 800 m-re, aztán felgyalogoltunk még 400 m magasra. Aztán meg vissza nemcsak 800-ig, hanem lejjebb. Vasárnap korainak beállított kelés, utána a elfelejtettem a kastély nevét, hova mentünk... Ambras kastély.. Ha lett volna időm megtanultam volna az egész habsburg családfát képekkel, de nem volt cask végigrohantunk a termeken. Aztán persze pont az orrunk előtt ment el a busz, ugyanis a kastély felé csak óránként közlekednek buszok.. Szerencsére egy osztrák házaspár elfuvarozott bennünket onnan "hazaibb vizekre". Így még a vonatot is elértem. Király. Most itthon vagyok.

Elhatároztam, hogy az utolsó hétvégén mégis valami különleges helyre kellene elmenni, ezért miután az egyik leányzó említette Belgrádot, az én fejemben is megmaradt ez a gondolat. Annyira, hogy pár napos töprengés után ezt választottam. Szóval Belgrád odafelé 6 óra vonatozást jelent, visszafelé 7-et. Ezt csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, ugyanis fogalmam sincs, hogy miért van ez.

Dehát ez van. Örüljünk, hogy megérkeztünk épségben. Utazás előtti problémáim: Zágrábban a horvát fővárosban nem lehet szerb dínárt váltani. Szerencsére Belgrádban lehet kunáról is. A vasútállomáson is van pénzváltó. A következő probléma, hogy előtte nap nem vettem Belgrád térképet, mert majd megnézem google maps-en, de ott és viamichelin-en sincs Belgrád. :( Gyakorlatilag sehol nincs. Aztán Ádám segítségével a műholdat bekapcsoltam (azért segítségével, mert magamtól sose jutott volna eszembe bekapcsolni), na azt legalább megtudtam, hogy hol van a vasútállomás, és hogy hol van a nándorfehérvári erőd. Így legalább arra az időre találtam elfoglaltságot, amíg kinyit a turista információ, az ugyanis vasárnap csak 10-től elérhető. Tehát pénz és térkép és 3,5 óráig turista információ és térkép nélkül egy totál idegen városban, ahol még utálják is a magyarokat. Kicsit elkedvetlenített ez az összefoglalás. :(

Nahát, mivel látható, hogy ez összességében több, mint fél nap utazás, ezért az éjfélkor induló vonatot választottuk ehhez biztos ami biztos (éjjeli) 11 után nem sokkal elindultunk, és másnap este 11 után nem sokkal megérkeztünk a koliba, szóval a kirándulásunk 24 órás lett. Dehát reggel fél hétre megérkeztünk Belgrádba. Az eső nagyon esett, a vonaton egész jót aludtunk annak ellenére, hogy jöttek a horvát és a szerb határőrök is, meg a jegykezelők stb. Az eső nem riasztott el minket a pénzváltástól, illetve nem risztotta el Julient, nekem végül még Zágrábban lett dínárom, ugyanis az ír srác volt Szerbiában két héttel ezelőtt, az EXIT fesztiválon, és maradt neki, tőle vettem 3000 ft-nyi dínárt (1000 dínárt). Evvel úgy éreztem múzeumozhatok eleget. Dehát reggel fél hétkor, zuhogó esőben, minden szerb nyelvismeret nélkül, zárt turista információval, de már dínárral a kezünkbe elindultunk megnézni Belgrádot. Ja, azért a többes szám, mert ketten voltunk Juliennel a svájci-francia sráccal.

Miután az iránnyal csak én voltam tisztában ezért elindultunk arra amerre én mondtam. Igazából egész nap arra mentünk amerre én mondtam. Majd miután láttunk információs táblát egy olyan kereszteződés jött, amivel jobbnak láttam nem birkózni vele. Le a Száva partra, hátha onnan lehet látni valamit. Onnan láttunk sok szép hidat, meg a parton tök jó őt van, bicikliseknek és gyalogosoknak egyaránt. Így csináltam pár hidas képet, miután elállt az eső. Aztán a part mentén kelet felé indultunk, hátha látjuk majd valahonnan a várat. Így elsétáltunk a turista kikötőig, ahol végre térképet láttunk, amiből végre láttuk, hogy jutunk el a várig. Fel is mentünk volna egyből, ha nem botlunk állandóan elkerített részekbe, mivel rekonstrukció van... Sajnos ez egész nap jellemezte az utunkat. Na, de végre bejutottunk a várba, amit körbe sétáltunk, ez kb 2,5 óra volt, egyrészt mert óriási az alapterülete, másrészt mert hadi kiállítás van benne, és a Máténak lefényképeztem az összes harci művet. Most a fényképeket a végére fogom beszúrni.

Nagyon szép a kilátás a Száva és a Dráva összefolyására, arról nem is beszélve, hogy így a főváros belvárosának közvetlen közelében van egy sziget, amelyet totál erdő borít, és ha jól tudom akkor ez bizony nemzeti park.

A lefényképezett térkép alapján eljutottunk a legközelebbi információs pontig háromnegyed tízre. Ezek után vártunk 10-ig, hogy kinyisson a turista információ, ugyanis térképpel mégiscsak könnyebb. Próbáltam térképet venni újságárusnál, de nem tudtak adni. :(

Na, az információs ponton azt mondták, hogy három érdekes dolog van Belgrádban: az erőd, a legnagyobb pravoszláv templom, és Zimány (Zemun), ami régen egy kis falu volt, de ma már egybeépült Belgráddal. Eddigre mi az erődöt teljesen kiveséztük, sőt a nem említett belváros nagy részét is bejártuk. Irány a pravoszláv templom, közben megálltunk a Tasmajdan parkban, mert ott is van egy szerintem nagy, persze nem a legnagyobb templom, és ott van a Tasmajdan uszoda, ahol (vagy lehet, hogy máshol Belgrádban) éppen aznap kezdődött az ifi vízilabda Eb és persze ahol már annyiszor játszott a válogatott (Melinda: Medencék, gólok, pofonok idevágó része...)

Aztán a legnagyobb templom, amit St. Sava templomnak hívnak, és még nincs kész,kívülről gyönyörű, de belülről látható a szerkezet majd minden része, magyarul bemész és szinte csak betont látsz. Ez kicsit lehangoló volt.

Ezek után irány Zimány, ahol van egy aranyos torony, valami "falu" múzeum, és egy templom, és szép kikötő. Na, a torony és a templom felújítás alatt nem látogatható, a múzeum annyira nem érdekelt bennünket, így sétáltunk kicsit a Duna parton. Aztán megnéztük ami még kimaradt Zágráb belvárosából, ez pedig egy katedrális. Aztán még két palota madártávlatból, és irány a vasútállomás, és Zágráb.

Képek:

Az első kilenc kép a várban készült. Egy mozaik, csak tetszik. A szerb parlament. Egy templom makett, csak mert én nem tudtam jó képet csinálni kívülről a templomról. A Szent Száva templom. A zimányi torony.

Ne fosszam már meg "szegényt" attól a reménytől, hogy Zágrábba mehessen még életében..

Amit Tom itt iszik a Tabasco vagy valami hasonló nevű lötty. Erős Pista-szerű valami. Na, ezt azért issza, mert az ilyen erős, csípős dolgok endorfint szabadítanak fel, és ettől ő nagyon boldog lesz...

szintén csak képekben

Gondolom a képek mindenkinek mesélni fognak, de azért írok majd melléjük pár sort. Szóval ez volt a kezdet,megérkeztünk a tetthelyre (ami mellesleg a Jarun partja, tehát 20 perc sétára a kolitól), ahol rögtön elfoglaltunk egy kis házat a grillezőtől nem messze (a háttérben), és hogy mások is láthassák elfoglalásunkat az asztalt olyan szinten telepakoltuk, hogy nagyon... (dehát láthatjátok..) Az egész estés grillezés nagy beszélgetésekkel, gitárral, éneklésekkelés és nem mellesleg evéssel és ivással telt.

Nem voltunk egyedül, mármint csak trénik, hanem sok horvát IAESTE-s is meglátogatott bennünket. És persze be kellett gyújtani, mert sütni csak parázson lehet jól.

Lássuk csak milyen egy hűvös nyári napon a Jarun.

Aztán lássunk egy képet egy chicagói srácról, aki bizony kulccsal és jogsival se bírta megmozdítani ezt az autót, ugyanis életében még csak automata váltós járművet vezetett... hahaha

Miután a parázsra várakozás közben elkészítettük a husihoz való salátát, de mint itt is látható a saláta nem érte meg a húsok megsülését.

Itt aztán már mindenféle hús sütés előtti és hús sütési akciók láthatók (végre én is, mivel elvették tőlem a fényképezőgépet...):

Aztán evés és mindenek mellett zene és tánc következett:

Úgy látszik ez a tegnapelőtti barbeque ennyire jó volt. Most ma lesz még egy. Az előbbi helyszínen. Csak elméletileg többen leszünk. Majd kiderül. Elméletileg fél ötkor kezdünk, na én ennyi idő alatt nem érek oda. Főleg, hogy a mai levélben már du. 6 órát írtak.

Holnap beszámolok. Ja, és azért van ekkora felhajtás, mert sokaknak (így nekem is) ez az utolsó hetük, van aki pénteken, van aki hétfőn, én pl. szerdán fogok lelépni innen. Itt voltunk marha sokan kb 17-en voltunk itt, kb azonos időszakban (persze van aki már elpályázott). A jövő hét végével kb 3-an maradnak.

Csak mutatok pár képet a kis búcsú barbeque-zásról.

Előkészületek Tommal (Chicago).

És a konyha túlsó oldalán balról jobbra egy horvát srác, mellette Ajay (India) és utána Julien (svájci-francia).

Egyéb konyhai dolgok (Ajay, Joanna (Manchester) és Ozge (Isztambul).

Már a teraszon. Igen a teraszon, mivel mióta vége a jóvilágnak azóta rossz idő is van, ez azt jelenti, hogy hideg és állandóan esik. (Volt kivétel kb. 2-3 nap.)

Megi (Krakkó, nem kívánjátok a valódi keresztnevét, mert még kimondani se nagyon tudom, nemhogy leírni), aztán Joanna és Julien.

Nemcsak füst hanem kaja is lesz. Ozge, Megi, Joanna, Daniela (szintén lengyel) és Ajay.

Az ezek után következett kötetlen beszélgetésről készült képek már sokak lennének.. De megtudtam pár dolgot a spanyol nyelvjárásokról, pl.

Szombaton későn keltem, és csak a városból néztem meg egyet s  mást. Így a Botanikus kertet. Ahol mindenféle növényt láttam, ahogy az illik is.

Ez alá a fa alá beérve kicsit megijedtem, bár így képről annyira nem ijesztő.

A városban én legjobban a parkokat szeretem. És látva Bécset, ahol szintén rengeteg park van, nem értem Budapesten miért nincsenek? Bécs után még azt gondoltam, hogy ott van a Budai-hegység, meg a Gellérthegy, de itt Zágrábban, ahol a város egy része a hegység lejtőire épült mégis annyi parkot láttam, ami nagyon elgondolkoztat, hogy nálunk miért nincsenek????

A város látogatás után este az IFF következett (IFF=International Folklor Festival, tehát Nemzetközi Folklór Fesztivál). Ahol a napok alatt láttam mindenféle népek , illetve horvát tájegységek néptáncát, és persze mellette népzenéjét. Láttam kolumbiait, indiánt, svédet, görögöt, ilyen-olyan horvátot stb-stb.

Ezekről meg se próbáltam képet csinálni, hiszen este voltak ezek az előadások, és a képekből nem sok minden lett volna látható. :(

Vasárnap szintén késői kelés után Samoborba mentem, ami Zágráb megye leglátogatottabb helye. Valóban nagyon szép kis város. De nem nagyon van látnivaló. Lehet, hogy a vasárnap délután is az oka volt, de nem lehetett bemenni egyetlen templomba sem, és a múzeumok is bezártak. Annyi szerencsém volt, hogy ezen a napon volt az oldtimer rali is, amelyikről megmutatom a kedvenc autómat. :)

Mindezek után visszaérkezvén a kollégiumba, nagy nehezen felmászván a harmadik emeletre, ledőlvén az ágyamra, mondván kell egy kis pihenés a térdeimnek, mert ugyan nem mentem sokat, sőt alig valamennyit, Ljubljana óta nem pihenték ki magukat. Az is lehet, hogy már megint a légkondicionáló akasztja ki a lábaimat. Na mindenesetre ledőltem kicsit pihenni, onnantól már minden nagyon fájt... Felkelni, megmozdulni minden, aztán felvilágosítottak róla, hogy valószínű megfáztak a térdeim, és gyulladás van... Nagy nehezen órák után rájöttem, hogy dehát nálam ilyen sokszor van, még krémet is hoztam magammal a biztonság kedvéért. Most használtam is. Csak eddig még csak a kezemre használtam térdemre sose.