Több embernek is megígértem, hogy behozom a lemaradásomat, így most ömlesztve kaptok meg mindent. (Majdnem, mert így hihetetlen hosszú lesz a bejegyzés - hogy a magyar szavaknál maradjunk.)

Az algarvei 5 órás vonatra várást utáni hét teljes izgalomban telt, hogy akkor végre ezen a hétvégén a Duoro mentére megyünk nagy közösségben szüretelni. Aztán csütörtökön még mindig nulla infóval rendelkezve, inkább vettem jegyet a szombati Portugália-Magyarország meccsre. A Duoro menti kirándulást aztán végképp lefújták, miután ez már a harmadik hétvége lett volna, ameddig tologatták, de már nagyon szőlő se lehetett a tőkéken, illetve még mindig választások voltak. Érdekesen zajlottak itt a választások, három egymás utáni hétvégén voltak, a parlamenti, a helyi - önkormányzati meg azt hiszem az EU-s választások. De mintha annak már minden államban le kellett volna mennie a nyár végére, nem? Lehet, hogy más volt a harmadik hétvégén, csak félre értettem, megesik az ilyen.

Péntek este megint nem volt hangulatunk a Bairro Alto-hoz, mint oly sokszor, de mégis mászkálni akartunk, így elmentünk a Nemzetek Parkja nevű helyhez, ami az általunk lemondott 1998-as világkiállítás helyszíne volt. Remekül kihasználták a felépített a dolgokat a portugálok, mondjuk ők már akkor tanultak abból, hogy a világkiállítás funkiciótlan épületetivel mennyit bajlódtak Sevillában, így eleve kettős céllal készültek. Pár kép:

A meccsről képes beszámolót adok, a végeredményre szerintem mindenki emlékszik 3:0-ra nyertek az itteniek.

 A hülye vaku miatt fintorgok így...

A fintorgás előtti képen pedig a munkatársaim, és családtagjaik, haverjaik láthatók. Legalul Erik, egy kaliforniai srác (Santa Barbarából), aztán a kicsit kopaszodós szemüveges 30-as férfi Joao, akinek a pártfogására vagyunk bízva, illetve kicsit később a sorban még látható Albert, aki Hollandiából való, és az akcentusa miatt még nem sikerült megértenem pontosabban honnan.

A meccs után még kaptam egy PORTUGAL feliratú sálat is:)

Másnap parkokat, templomokat járó kevünkben voltunk, de legnagyobb megdöbbenésünkre vasárnap a templomok zárva voltak... Így maradtak a parkok illetve minden templomajtóban megpróbáltunk bekukucskálni, több-kevesebb sikerrel, de erről nem készültek képek, legalább is általam nem.

Most rájöttem, hogy a meccs előtti délután voltunk parknézősek, de nincs kedvem átrendezni az egészet, így a képek ide kerülnek.

Vasárnap punnyadás volt, leginkább azért mert hiába szurkoltam a válogatottnak szerintem nem nagyon hallották, bár nem tudtam túlkiabálni mintegy 50000 embert. De azért rendesen berekedtem, persze nem szükséges, hoy hangod legyen a városnézéshez, de még mindig félvén a rossz időtől, a tengerpertot céloztuk be délután Marinával, ketten. Ami kicsit vicces, mert Marina leginkább annyit beszél angolul, mint az öcsém. (Ez az öcsémre nézvén egészen kiemelkedő, hiszen életében nem tanult angolul, bár jobban járok, ha a németével hasonlítom össze, mert azt már négy éve tanul, de mondatokat kis sikerrel mond csak, főleg ha a Tschüss!-t egyből mondatnak számítjuk.) Felkészült emberként azért vittem egy portugál-magyar szótárt. (Ja, Marina brazil, és Braziliában portugálul beszélnek, ami csak hasonlít az európai portugálra, de nem ugyanaz.)

Amikor használni kellett volna esélyünk nem volt, amit mondani akart, nem találta meg a szótárban. :( Megérkezve a partra, csak lerogytunk, és bealudtunk. Már ekkor éreztem, hogy ma sem fogok egy szörf iskolát keresni, hogy legalább egy kezdő órát vegyek, hogy ne tudja Peti minden esetben a szememre hányni, hogy ott voltam, és még szörfözni sem tanultam meg. Akkor legalább azt mondhattam volna, hogy megpróbáltam, de nem tetszett, de elbénáztam, mert ahogy leértem a strandra, mindig eluralkodott rajtam a csak feküdjünk a strandon, semmi nem érdekel hangulat.

Na jó, ha már totál homokos voltam, akkor kicsit bementem az óceánba lemosatni magamról a szemcséket, így történt, hogy mennék befelé, gondolom mr elég mélyen vagyok, rá lehetne feküdni a vízre, persze jön egy hullám, ami úgy kezdődik ugye, hogy a víz visszahúzódik. Na most a gondolat elején a víz a csípőmig ért, a gondolat végén a bokámig, na, mindjárt ráfekszem a hullámra, erre a hullám a fejem felett legalább 20 cm-vel érkezett, és elsöpört. Bukfenceztem egy jó nagyot, mindenem tiszta sós lett, leginkább a torkom... Így indultam is kifelé, és kicsit rádöbbentett a víz ereje, hogy nem akarok egyelőre szörfözni tanulni.. Túl nagy az ereje a víznek hozzám képest.

Hétvége nr 5.

Lett volna pár dolog, amit otthonra csinálni kéne, így szépen kitaláltam , hogy azon fogok dolgozni, legalább szombaton. Ebből kb az lett, hogy felkelek 11-kor, mert már nem bírok tovább aludni. Senki sincs ébren. Na jó a múltkor láttam egy haláli pólót a belvárosban, bemegyek megnézem, próbálok csizmát is nézni aztán visszajövök meló. Olyan délután 5 és 6 között sikerült visszaérnem. Rájöttem, hogy 8-ra szülinapra ígérkeztem. Így fél nyolcig tépelődtem, hogy menjek-e vagy ne, végül lefújtam.

Vasárnap BBQ, egy aranyos kis csapattal. Nem vittem fényképezőt :(

De a BBQ helyszíne maga, említést érdemel, mivel a várostól nyugatra egy nagy erdős terület egy dombon, és ennek a területnek a szélét közelítettük meg, és a parkban, ki van alakítva ilyen barbequezós hely, mellette körbe erdei tornapálya, meg kisebb kosárpálya, meg egy marha nagy falmászó "pálya" is. Szóval nagyon hangulatos, családi vagy csoportos időtöltésre egyaránt alkalmas.