Elméletileg már volt két munkanapom, gyakorlatilag még egy se. Az első nap abból állt, hogy egy horvát lány elkísért, és megbezsélték a főnökkel, hogy ők ma még nem készültek arra, hogy jövök, így holnap jöjjek. Ezért mentem ma. Ma már vártak, illetve azt mondták fél kilencre jöjjek, és az emberek háromnegyed kilenc körül kezdtek beszállingózni. Mutattak vagy négy asztalt mire megtaláltuk melyik lesz valóban az asztalom.
Aztán nagy nehezen megtaláltuk a helyem. Nem volt egyszerű. Ma csak az amerikai tervezési útmutatót és egy horvát autópályás nagyon szép,nagyon nagy,nagyon színes könyvet nézegettem.
