A hétköznapi dolgokról is fogok írni majdan nemsokára, de előtte egy csodás élményemről mutatnék pár képet.
Nem mintha azt gondolnám nincs elég látnivaló Portugáliában, de azért ezt a hétvégét nem itt töltöttem. Lakótársam, Maisa, aki az egész világnak fordít nagyon szeretett volna Spanyolországba menni a hétvége nr. 5-ön, de mire lefoglaltam a bérelt autót meg ilyenek, megkérdezte jó sokszor, hogy akkor most megyünk-e biztos, többedik kérdést én enyhe elutasításként értékeltem, így lemondtam az autót, és nem mentünk. Eltoltuk a következő hétre. Nem nagyon jött szóba más, mivel a velünk egy apartmanban élőknek mind kellett vízum az itt tartózkodáshoz, és bizony csak Portugáliára érvényes vízumot kaptak. Hiába mondtuk nekik, hogy nincs határ, ahol ellenőriznék, hogy Spanyolországba vannak, inkább nem kockáztattak, és ketten mentünk. Ez autóbérlés szempontjábóll nem volt a leggazdaságosabb megoldás, de így Maisa ismerősének házában aludtunk, így a szállás árából már megtérült. Nem beszélve a saját idegenvezetőről, és a reggeliről.
Már az útról is feltűnt legalább egy gyönyörű kastély, amit Maisa sokkal jobban dokumentált, mint én: http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/aracena-in-our-way-to-sevilla.html
Aztán a sevillai képek már az enyémek, csak ha már Maisa feltöltötte őket a blogjára, én nem kezdem el az enyémre, így ez a bejegyzés tele lesz hivatkozásokkal.
Péntek este mivel a GPS kényes egy élőlény, és ha nem frissítik elégszer eléggé problematikussá teszi az életed, a google úttervezője 6 órát számolt Lisszabontól Sevilláig, ezt nekünk sikerült feltornászni 8-ra. Ami ha belegondolok, hogy átléptünk egy időzónát (+1 óra), és hogy egyből Los Palacios y Villafrancába mentünk, ami még 30 km délre Sevillától, tehát plusz fél óra. Arról nem is bezsélve, hogy meg-megálltunk útközben, ahogy Aracena is mutatja. Lehet, hogy nem a hektikus GPS volt a probléma, hanem mi magunk?
Szóval péntek este a házigazdánk David baráti társaságának egy része szórakoztatott bennünket. Pizzáztunk, és megnéztük a falujukat, ahol mintegy 40000 ember él. Falu. Az emberek úgy viselkednek, olyan a felépítése. Falu, mert alig láttunk házat, ahol ne lett volna nyitva az ajtó. De nem olyan falut kell elképzelni, mint nálunk, hogy elöl verandás ház, mögötte hosszú kert. Nem ám, hanem egy-két emeletes házak, amelyek a telek alapterületét általában teljesen befedték, és középen átrium, ami egyszerűen csodássá teszi a helyet, mivel mégis mindenhol világos van. De kép az útról, az autóról, amit béreltünk, illetve a ház kívülről, ahol laktunk: http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/sevilla-general-things.html
http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/photos-from-car.html
Itt közlekedés, meg a végén a video a gyalogosok lámpájáról, ami marhára tetszett, mert bár az nem látszik, de a végén felgyorsít az emberke :) Stadion kép, út közbeni, autóból fényképezett képek, meg mindenféle épületek, építmények. Vannak itt képek minden napról, és minden helyről.
Szombaton a városban nézelődtünk:
http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/plaza-de-espana-sevilla.html
http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/blog-post.html
http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/catedral-de-sevilla-bird-view.html
http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/parque-de-maria-luisa-sevilla.html
Vasárnap pedig:
http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/reales-alcazares-sevilla.htm
http://porrrtugal.blogspot.com/2009/10/torro-de-oro-sevilla.html
Nagyon élveztem, nagyon tetszett Sevilla, és marhára kedvesek voltak az idegenvezetőink, akik idővel egyre többen lettek. :) Én ugyan egy mukkot nem értettem, amikor beszéltek, mégha hozzám is, mert hiába beszéltek hozzám spanyolul, nem értem.
Ez a Maisa blogjának felhasználása meglehetősen felgyorsítja az blogírást :D
