Vége van.
Ezzel vége a reggel 4-es kelésnek meg sok mindennek amit most nem tudok felidézni annyira álmos vagyok. Egyszerűen ezután az egy hónap után akármi van, nem tudok 8-nál tovább aludni, és fáradtan kelek. Illetve keléskor még nem vagyok fáradt, de egy órával utánna már nagyon. A jövő hét a semmittevéssel hátha jobb lesz. akkor már úgyis visszatér a koliélet, és éjfél lesz az első időpont, amikor lefekszem. Csak ne keljek fel mindig 8-ra...
Nagyon gondolkozom, hogy vajon mi fog beleférni a következő félévbe. Ezután az intenzív angolul bezsélős hat hét után neki kell látni megtanulni a nyelvtant. Amit szerintem nem nagyon lehet. Hiába vagyok egyetemista, akkoris..
Ugye mindenki ismeri a viccet, hogy:
Megkérdezik az embereket, hogy mikorra tudnának megtanulni japánul?
Parasztbácsi: Egy élet se lenne hozzá elég.
Vállalkozó: pár év alatt biztosan meg lehet tanulni.
Egyetemista: Miért, holnap vizsga?
Na, én az angollal ennél sokkal jobban hadakozom. Egyrészt utálok szavakat tanulni, így vannak dolgok amiket csak marha bonyolultan tudok elmondani, mert néhány egyszerű szót is el kell magyarázni egyszerre. De még mindig könnyebb beszélni, mint írni... Ott már nem lehet mutogatni.. Az a halálom. Meg a bezsélgetésben is amrhára utálom az anyanyelvi angolul beszélőket, csak attól mentsen meg az Isten.
Élveztem is a vízműnél, amikor bejöttek az osztrákok reklamálni, én meg már nem tudok németül beszélni, így angolul beszéltem velük. Már amelyikkel lehetett, mert ezek között is volt hülye, aki nem tudott angolul, de írjuk a korára, bár a kora alapján azt gyönyörű bmw cabriot is elvettem volna tőle. Azért élveztem, mert neki az angol ugyanúgy idegen nyelv, mint nekem, így nem hülye német szakszavakkal akarja elmagyarázni a megérthetetlent.
Vasárnap későn vagy hétfő reggel korán érkezem a koliba.
