A reptérre jóval előbb kimentünk, hogy tutira be tudjak jelentkezni időben, de erre nem került sor, mert nem lehetett, így megnéztük a repülőgép kiállítást, a régi Malév gépekből. Aztán sorban állás következett, mert csak két helyen lehetett becsekkolni mintegy 200 embernek. Nagy csomaggal izgulás, vajon mennyit kell pluszban fizetni, hiszen több, mint 20 kg. Szerencsére nem kellett, nem tudom miért, de nem mertem megkérdezni, mert még a végén mégis kell fizetni. A mérleg pontosságára ugyan azt írták, hogy, 0,1 kg, de én ezt kétségbe vonom, mert a 20,6 és 21,9 kg között mozgott a súlya a nagy csomagomnak. A kicsiben persze alig volt súly, több, mint az engedélyezett 6 kg, de annyira nem vészes. Az okozta a csomagos súly problémát, hogy amikor mindent bepakoltam akkor 28 kg volt. Ebből egyáltalán nem volt könnyű lefaragni 22 kg-ig a súlyát.
Búcsúzkodás után átvizsgáltak, hogy milyen dolgokat rejtettem el, amikkel le tudnám gyilkolni a pilótát, vagy másokat. A repülőgépre felengedésig vettem magyar olvasnivalót, mivel annak a súlyát már nem mérik le :) Megvettem Csernusnak A férfi című könyvét, az tűnt a legmegfelelőbb olvasnivalónak. Nem is volt rossz választás, mert egész megnyugtatta a repülőutamat.
Sok volt a felhő, így elég keveset láttam az útból. 
Felszállás után a Csepel-sziget volt az első amit felismertem, és alighanem Százhalombattát láttam még. Utána megnéztem az előttem lévő prospektusból, hogy milyen útvonalon repülünk, és azt láttam, hogy délnyugat, át Horvátországon, tenger, Olaszország, tenger, Korzika, tenger, Spanyolország és Portugália.
Miután a következő amit láttam hegyek voltak egy jó órával később, nem tudtam, hogy még Horvátország felett vagyunk-e, vagy már Olaszország, és ez az Appenninek. Úgy fél úton a pilóta tájékoztatójából derült ki, hogy Svájc felett vagyunk. És a következők, amik felett elmegyünk, az Lyon, Toulouse és Pamplona.
Eddig modern repülőgép lévén reklámokat és filmeket vetítettek. Most azonban végre railjetszerűen egy jó kis térképen mutatták a repülőutunkat. Szóval Lyonból csak a felhőket láttuk, aztán a Pireneusok csúcsai törtek ki a felhőkből, vagyis inkább felfogták a felhőket, és ezek után nem a spanyol magasföldet szinte végig szépen lehetett látni.
Pamplonát, meg Valladolidot, nem sokkal később átléptük a spanyol-portugál határt. Tettünk egy tiszteletkört Lisszabon felett, illetve nekem úgy tűnt, de valószínűleg csak megcéloztuk a leszállópályát.
Két dolog tűnt fel, amikor leszálltunk: nagyon fújt a szél, és nem volt meleg. Vártam mintegy negyven percet a csomagomra. Aztán megtalált az IAESTE-s csaj, akit csúnyán lehordtam, hogy hogyan gondolja, hogy nem jön ki elém senki.
Taxiztunk hazáig.
Nagyon szimpatikus a lakás, ahol lakom. A házinéni, meg a fia is nagyon segítőkészek, hol találjuk a közeli legjobb boltot, meg bankot, automatát stb. A szobába már beköltözött Elakkiya eddigre, ő a szobatársam, egy indiai lány, és mondanom sem kell első gikszer, bezárta a kulcsom. Így egy fél órát vártam a házinénire a pótkulccsal, de addig legalább megismerkedtem a lakással, meg az ott lakókkal. Úgy tűnik sugárzott rólam a fáradtság, mert a házinéni is azt mondta, majd holnap pénzezünk, ma pihenjek.
Lakás kívülről: http://maps.google.com/maps?
Balról a második ablak mögött van az asztalom :)
A lakásban van három szoba, ami két fős, meg három szoba, ami egy fős. Eddig négyen lakunk benne, mert még a többi szoba nincs kész, ugyanis most újították-újítják fel a lakást. Az egyfős szobában, ami kész van Maysa lakik, aki egy katolikus izraeli arab lány. A másik kétfős szobában pedig Szonda (fogalmam sincs, hogy kéne leírni.. - ez a fonetikus) lakik, aki valamelyik afrikai országból való. Régebben papnak készült, és most jogot tanul.
