Barbera

Végeztünk. A kisfőnöka, aki eddig feladatokat adott nekem (jó, nem túl sokat, de legalább kaptam valami tennivalót...) most elmegy két hét szabadságra, így mi már nem fogunk találkozni. :(

Pedig tök jó fej volt.

Nem megyek hétvégén Eszékre a többiekkel. Itt maradok, mert érdekes folklór fesztivál van, és tetszik.

Pl: szerdán találkoztam két lánnyal (horvátok), akikkel meglátogattunk egy etnorock koncertet, állítólag ők Horvátország legnagyobb/leghíresebb folklór együttese. Kicsit vagy nagyon szabadon választható őrültek voltak. A zenéjük úgy általában tetszett, csak szerintem túl hangsúlyos volt a basszus gitár. A többi kimondottan jó volt.

Csütörtök este is kimentem a főtérre csak három nép táncát láttam,mert eljöttem, mert túl fáradt voltam. Ma megbezséltük,hogy találkozunk este 8:30-kor, mert 9-kor internacionális táncház lesz, de marha rossz idő van. Nagyon gondolkozom...

Hát ezt is megértük... Kaptam két napra való munkát. :)

Éppen bizonyos hídfenntartási munkák miatt elterelések lesznek, melyek megtervezésre kerültek, és most össze kellett számolnom a sok verzión, hogy melyikhez mennyi és milyen táblára, és egyéb jelre lesz szükség...

Nem nagy dolog, de legalább nem unatkozom...

Tegnap mindannyian szomorúan vettük tudomásul, hogy ahogy bezárt a bolt, és bezártak az éttermek, úgy este az internet is búcsút intett nekünk. Az eddigiek alapján, nem vagyok benne biztos, hogy a maradék két hétben lesz internetem a kollégiumban.

Így csak hétközben és napközben leszek elérhető.

El is felejtettem. Tegnap reggel elbúcsúztam a szobatársamtól, mert dél körül kiköltözött. Délután mondta Kerstin (a drezdai leányzó), hogy ők vasárnap Ljubljanából hazafele jövet találkoztak egy francia és egy német leányzóval, akik Horvátországot szeretnék bejárni, és találkozzunk velük délután egy fagyi erejéig. Össze is találkoztunk, két aranyos leányzó. Az egyik Nathalie, aki inkább koreai/japán vagy vmi más első ránézésre, de Julien (a svájci-francia srác) kijelentette, hogy nagyon feltűnő párizsi akcentusa van, így érezhető, hogy ő francia. A másik leányzó Maria berlini, aki már töltött egy évet az USA-ban, most töltött egy évet Párizsban, és nem sokára hat hónapos gyakorlatra megy Toulouseba. Nahát velük meglátogattuk a legmenőbb cukrászdát Zágrábban.

Szép sorban a nevek: Maria, én, Malgorzata (Megi), Kirsten és Julien.

Ezekután visszamentünk a koliba enni, kihasználni az utolsó pillanatokat. Előtte gyorsan szerettünk volna megválni laptopjainktól, mert mindenki munkából jött, laptoppal együtt.  Felmentem én is, és a reggel még működő kulcs nem nyitja a zárat. Megi (Krakkóból, aki nem IAESTE-vel van itt, hanem saját szervezésben a helyi lengyel nagykövetségen) nem messze lakik tőle, és a szobatársai pont ott voltak leraktam oda a táskám. Vissza, hátha táska nélkül nyílik. De nem. Lementem a többiekhez, mert éesebb voltam, mint a zárral bajlódni, amiből sosem sül ki semmi jó, főleg, hogy belőlem nem lenne jó betörő, mert csak akkor jutok be egy ajtán, ha eredeti nem másolt kulcs van nálam, és nem múlik rajta semmi. Ha kicsit is múlna rajta valami, akkor tutira nem tudok bemenni sehova. Ez az én szerencsém a kulcsokkal. Ezután kajálni mentünk. Senkinek sem volt X-cardja, ezért bementünk, és embereket csíptünk el, akik szívesen felajánlották, hogy használhatjuk, persze voltka olyanok is, akiknek már csak saját vacsorájukra való pénzt tartalmazott a kártyájuk, így őket előre bocsátottuk.

Nagy közös kaja, ahova Tom a chicagoi srác még nem érkezett meg, és ahonnan lengyel és spanyol trénik távolmaradtak:

Bal oldalon szépen sorban: Nathalie, Kirsten, én, Ajay (indiai), és Fearghal (ír) bújt el hátul. Jobb oldalon: Maria, Megi, Julien, Joanna (angol, azt hiszem Manchesterből).

Szóval szépen indult az este. Vissza, próbálják meg mások is, hátha én vagyok a béna. De most kivételesen nem. Le a portára, közben elcsíptem egy srácot, aki beszél angolul és horvátul is. A porta előtt elmagyaráztam, hogy ne tudok bemenni a szobámba, pedig tegnap még működött a kulcs. És a szobatársam ma kiköltözött. A portán először megkérdezték honnan van a kulcs? Mondtam, hogy itt adták. ekkor csúnyán néztek, és azt mondták, biztos, hogy csak másoltattam, és nem is lakom a szobában. Én nézek rájuk, hogy dehát ha egyszer ők adták. Még mindig nem hittek nekem, megnézték a kulcsot, eredetinek tűnik, aztán megnézték valami kulcsnaplóban, hogy vajon tényleg adtak-e ki a nevemre kulcsot. Sajnálattal vették tudomásul, hogy igen. Ekkor felkerekedtünk, merthogy biztos van valaki a szobában, hiába mondtam, hogy a szobatársam ma kiköltözött. A portáról valaki, meg a srác akit megállítottam, és a haverja, na meg én felmentünk, próbálták kulccsal, a pasi bekiabált, hogy engedjék be, mert ő a portáról van. Mondtam, hogy nincs benn senki. Na, ezek után a pasi telefonált vagy 6-7 percig mire kiderítette, hogy kicserélték a zárat. Én nézek, hogy minek? Vagy miért nem szóltak, mert aki kicserélte a zárat, az tutira látta a cuccaimat a szobában, és azt, hogy csak egy ágy üres a kettőből. Ezért elvették a régi kulcsot, várnom kellett egy ideig, hogy beengedjenek a szobába, de ők aztán oda nem adhatják a kulcsom, hanem beengednek, aztán holnap menjek le reggel, és kérjek kulcsot. Marha jó, nem? (Ja reggel kb negyed ára szaladgálás volt a kulcs, kb három épület között, mire kérdés és mindenféle azonosítás nélkül a kezembe nyomták a kulcsot.)

Előtte azt terveztük megnézzük a lányokkal a Jarunt, de véglis elég rossz idő volt nem mentünk, helyette feljöttek hozzám, ha már én úgyse mozdulhatok a szobából egész éjjel, hacsak nem szeretném hűlt helyét találni a dolgaim nagy részének. Így feljöttek sörözni. :)

Jól elbeszélgettünk szállásokról, kollégiumokról a különböző országokban.

Nathalie hívott minket Párizsba még októberig, mert utána kimegy Londonba egy évre. Főleg engem, mert miután megmondtam, hogy a legnyugatibb hely ahol voltam az München mindenki csak ámult-bámult...

Egy kedves kép az estéről zárásként:

Vége, ugyanis elérkezett július 15-e, amikor a vizsgaidőszak befejeződik, és minden bentlakó a kollégiumból hazaköltözik. Na jó, nem minden, de a szerintem kb. 15000 kollégiumi helyből 2000 marad meg nyárra. Ezeket sem főként horvát hallgatók foglalják el.

Eddig ugyanis a kollégium 120 kn volt egy hónapra (ez kb. 5000 Ft), jó olyan is. Tehát ketten vagyunk egy szobában eddig egy horvát diákkal, (ezután nem tudom..) aki általában jól tud angolul. Ez akárhova mentem így volt eddig, ha megszólítottam valakit angolul, hogy légy szíves segíts már ebben meg ebben, akkor mindig segítettek, elmagyarázták mit hogy, és ami a legfeltűnőbb, hogy eddig kb mindegy volt kiehz mentem oda ha 40 alatt volt, marha jól tudott angolul, hozzáteszem, hogy találkoztam már idős emberrelis aki szintén megértett, és válaszolt, bár jobban preferálta volna a németet...

Na, eddig ennyi volt az ára, hogy kaptál egy ágyat, ágyneműt (huzatot a párnára, és két lepedőt), két plédet, egy párnát. A két lepedőt úgy oldották meg, hogy nincs huzat azon a pléden amit kaptál, hanem te fekszel a normál lepedőn, ami az ágyon van, rajtad a lepedő, és felette a pléd.... Ez a pléd egészségügyileg korrekt megoldása.

Ezen felül kaptál egy asztalt, ami nem túl nagy. Egy szekrényt, ami szintén nem túl nagy, de nagyobb, mint a VPK-s szekrény. Jó esetben kaptál egy kis lámpát is, de egyetlen konektort. Van még internet hozzáférés, amihez vgay van ott kábel, vagy a sajátodat kell használni.

De az internet a kollégiumban nehéz ügy, ugyanis minden diák kap azonosítót és jelszót az internethez, amivel csatlakozhat, meg egy programot kell installálni. Dehát aki IAESTE-vel kerül oda, az nem kap. Viszont egy jelszót és felhasználói nevet csak egy ember használhat. Erre csak az idők folyamán jöttünk rá, mivel a helyi IAESTE-s internet guru-ét hazsnálta mindenki, aztán egyik hétvégén megszűnt a net, akkor pár nap után szereztek nekünk egy másik jelszót, ez pár nap után ismét megszűnt, majd egy-másfél hétig vártunk arra, hogy valaki beszéljen a helyi IT menedzserrel,és megoldódjon a net probléma, ugyanis vele csak hétfőn 9-12 között lehet beszélni... Erre persze csak valahogy kedden jöttek rá, ezért kellett várni. Ekkor valahogy visszahozták az élők sorába az internet guru jelszavát, és valahogy engedélyezték, hogy azt többen is használhassuk. Azóta van net. De azóta is félelemben élek, mikor tiltják le, és mi lesz a nyári időszakban valamilyen probléma esetén, mert a koliban lakók hazaköltöznek a nyárra.

Na, ezért a szobáért mostantól 650 kn-t kell fizetni havonta. Ez kb. 23000 ft.

A folyosón található még 4 tusoló, kb 14 csap, és négy WC. Valahol egy teakonyha, amiben van egy rezsó. Az állapotukról nem nyilatkozom.

Most elkezdhetitek hiányolni a hűtőt. Én is ezt tettem...

Eddig azonban nem nagyon hiányzott a hűtő, és nem azért, mert annyira hideg volt, hogy csak ki kellett lógatni a dolgokat az ablakon a természetes hűtőbe - ezt csak télen lehet. Hanem azért, mert ezen a helyen (Studenski Dom Stepan Radic), 9 kollégiumi épület van (négy szintesek ->nincs lift probléma), és ezen épületek között középen van egy nagyobb épület (nem magasabb, csak alapterületre), és itt van két étterem (menza), egy pizzéria, egy bolt, posta, és további számomra megfejthetetlen dolgok (azt mndják valahol mozi is van..). Na most az itteni diákigazolvány nagyon jó dolog, viszont csak az egyetemen tanulók kapnak, ezért el kell kérni, valakitől. Hogy miért? Csak azért, mert a menzán, és a pizzériában is a engedményt kapsz a diákra. Hogy mennyit? 72 %-nyit. Ez elég sok beláthatjuk.

Az X-card működéséről: a kártyán hónap elején megjelenik valamekkora összeg, attól függően, hogy kollégiumban laksz-e vagy zágrábi vagy. Egy normál hónapra egy kb. egy kollégistának 700 kn, egy zágrábinak 250 kn. Ezt levásárolhatod a fent is említett helyeken. De ilyen menzák nemcsak a kollégiumokban vannak, hanem minden egyetemi kari épületben van menza, és pizzéria is a legtöbben. Ezek teljesen szét vannak szórva  a városban, szóval lehet, hogy én messze dolgozom a kolitól, de itt van a közelben pl a közgazdaságtudományi kar, én idáig odajártam ebédelni. Ha segítséget kérsz a zágrábiaktól, a diákoktól, szerintem könnyen kideríthető, hogy mi van a legközelebb.

Úgy kb. eddig ilyen X-card segítségével 15 kn-t költöttem egy nap kajára. 3x-i étkezés, ebből kettő meleg, mindig ettem húst, szóval ezért erült ilyen sokba. Ugyanis a menü 16 kn, amiben benne van egy tea/tej, egy második (van vegetáriánus és nem vegetáriánus menü), és egy saláta, de egy étkezésnél kb. 8 féle ételből és hozzá kb 6 féle köretből leeht választani, és sokszor van süti, joghurt, gyümölcs, amit még ehetsz hozzá. Eddig sok panaszt hallottam rá, de nem igazán értem miért. Szerintem nem rossz az itteni étel, néha tényleg hideg, de ha nem akkor általában széforrázom a számat.

A kellemetlen viszont, hogy a legtöbb helyen nincs diák belépő, vagy nincs diákjegy a vasúton és a buszon. Tehát a plitvicei tavakhoz való utazásom oda-vissza kb 6500 ft-ba került pedig Plitvice csak 140 km Zágrábtól. Tehát az utazás nagyon drága dolog. És itt minden érdekes dolog nagyon messze van. A legközelebbi tengerpart és vissza 8500 ft. Ez persze csak az utazás.

Viszont utazásban általában a busz az olcsóbb, és a gyorsabb (kiemelem, hogy általában!). A vasút elég sok kívánnivalót hagy maga után. A hálózat kialakítása miatt főleg, illetve a hegyes-dombos vidék miatt. Nem is tudnak gyorsan menni a vonatok. :(

Hogy ezek után mennyibe fog kerülni az itt lét? Hát drága lesz.

Mondjuk a sör árak eddig se voltak olcsók. Egy bolti sör kb 8 kn (280 ft). Ehhez képest, ha a jólmenő Tkalciceva utcán akarsz inni ott 15 kn egy sör (520 ft). És a drága IAESTE-sek minden héten szerdán találkoznak a főtéren, és mennek a Tkalcicevára sörözni. Pedig elég drága hely láthatjuk. Ja, és mivel csak ott tudod a problémáid valóban elintézni (oké, az interneten is leeht velük beszélni, de jobb szóban..), akkor ott kell lenned.

Na, már kinéztem magamnak egy helyet, ahol talán majd eszek néha csevapcsicsát ebédre, nincs túl messze, és nem is drága, talán ehető is.

Tegnapi kalandozásaim során megtaláltam teljesen véletlenül az elveszettnek hitt parkot, de hát egy park mégsem veszik el olyan könnyen...

Nem csináltam róla képet, mert nem igazán vlt több mint egy nagy játszótér. Sok fával, egy kicsit talán park is volt, de nem nagyon...

Nagy várakozással mentem Ljubljanába, ugyanis régen még az Aporból mentünk Misi bácsival a Honfoglaló szakkörrel egy szlovén 2,5 napos körútra. Ekkor jártunk Bledben, a Száva forrásnál, és Ljubljanában. Engem ekkor nagyon megfogott Ljubljana. Egyszerűen imádtam, ahogy a Ljubljanica tekereg a városban, a hidak, amik átívelnek felette. A vár, amit akkor csak kívülről láttam. SZóval imádtam, imádtam egész Szlovéniát, és szerintem azóta is.

Reggel 7:50-kor indult a vonat. Mivel távol lakom a vasútállomástól, ezért villamosoznom kellett előtte. Elég sok viszonylat jár erre, de a főpályaudvarhoz csak egy jó nekem. Ezért a megálló felé vettem az irányt (ez a végállomása), és nem volt ott egy villamos se, csak akkor gördült be egy, de még a kereszteződésen túl volt. Éhes voltam, beugrottam a pékségbe, vettem egy perecet fizettem (senki nem volt előttem), és mire kiértem látom, hogy a villamosom elviharzott. Gondoltam, mire leszállnak az emberek és körbe megy a hurokvégállomáson (itt csak olyanok vannak, és csak egyik oldalt van ajtó) meg mire felveszi az utasait az nagyon sok idő. Ezt teljesen megalapozottan gondoltam, de megláthattuk, hogy így a reggeli órákban ez valahogy gördülékenyebben megy.

Ettől függetlenül bőven elértem a vonatot, amire már Zágrábban felszálltak a horvát határőrök, akik elutaztak velünk a határig, ugyanis a határ előtt nem áll meg máshol a vonat. A határon jöttek a szlovének, akik minden horvát, és nem eu-s útlevelet különlegesen kezeltek, tehát minden útlevél számot bemondtak valami központnak, ellenőrzésre. A vámosok csak végigszaladtak. Az semmi nem volt. Aztán aludtam tovább, és egészen gyönyörű, vadregényes tájon ébredtem. Az vasút egy folyó völgyében kanyarog, mivel egy hegyes-dombos vidéket szel át a folyó. Gyönyörű volt, nem tudok mást mondani. Az érdekes, hogy a Magyarországon annyira lenézett duzzasztóművekből éppen három is épül egyszerre ezen a gyors folyású folyón.

Na, végre megérkeztem. Előre felkészültem: nyomtattam egy pár oldalt Ljubljana nevezetességeiről. Semmi különös, de ebből aztán arra is rájöttem, hogy rögtön a vasútállomáson van egy turista információ, így ott rögtön kaptam jó kis térképet, és azt a turista információt, amit kinyomtattam. Szóval mindent tudok amit érdemes.

Először befele indultam, ahol nagyon sok szép épületet láttam, aztán beértem a belvárosba, ott a hármas híd előtt valami sport banzáj volt, így nem lehetett normális képet készíteni a hídról :( A híd a Presernov térről vezet át a Ljubljanica túloldalára.

Íme a Presernov téren álló Ferences templom:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Sárkányos híd, amely eredetileg Ferenc József-híd lenne, de soha senki nem hívta így. A sárkány tudniillik Ljubljana jelképe.

A 2006-ban megépített sikló, mivel addig csak álmodtak róla, hogy a várba erről az oldalrólnem lőgő nyelvvel jussanak fel a turisták.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A várban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kilátás a vár toronyból:

A hármas hídról csak ilyen képet tudtam csinálni. :(

 

<- A városháza

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még nagyon sok érdekes képet csináltam, de nagyjából itt láthatóak a fontos látnivalók. :)

Hát, ma meglátogattam egy Kapuvár méretű és nem is sokkal érdekesebb városkát. Azért mentem oda, mert találtam régebben egy nagyon érdekes prospektust a városról, és nagyon megtetszett. A kerékpáros város beharangozása, ahol mindenki biciklizik. Ez igaz, de szerintem az ekkora városokban ez mindenhol így van. Csak nincs így kihangsúlyozva. A tavaly üzembe állított ingyen használható városi bicikliket persze ellopták. Valljuk be még Közép-Kelet-Európában vagyunk, nem Amszterdamban.

Ezek után elmondom mi volt ami leginkább odavonzott, és ehhez képest mit láttam ott:

A Podravka Múzeum. Ott láttam egy kezdetleges városi gyújteményt a XIX.-XX. századból. Szerintem elég kevés dolog látható ott. Na, mindegy vártam a Podravka részt. Az egy nem túl nagy terem volt, ahol kb. 15-féle régi Vegeta és egyéb Podravka csomagolás volt látható, illetve, egy csomagoló sor. Így kb. ennyi. Aztán beinvitáltak természetesen a Podravka boltba. Ahol csak Podravka jelképeket ábrázoló tányérokat és bögréket lehetett venni.

Szóval nagyot csalódtam. Persze ott kezdődött, hogy a brossúrában lévő térképen nem találtam meg a Podravka múzeumot, csak a Podravka gyárat. Gondoltam, biztos ott van, mire megtaláltam a bejáratot azzal is eltelt kis idő, de ott bejelentették, hogy a város túlsó végén van a múzeum, legalábbis a térkép túlsó végén.

Nem csúnya város, de maximum 3 óra látnivaló van, és az sem kimondottan érdekes vagy izgalmas.

A Podravka gyár előtti szökőkút:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A biciklis városban bicikli emlékmű:

<- Ez a városi tűzoltószertár épülete:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

<- Szent Miklós plébániatemplom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

<- Ez pedig a főoltára:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez csak úgy. Tetszett. A kapu felett a város címere látható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Podravka múzeumból két kép:

 

 

A városi park egy szobra

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A zenepavilonja, ami szinte jelképe a városnak (mondják ők, illetve a prospektus, de szerintem ez nem igaz).

 

A városháza, amely eleinte iskola volt, és amelynek alapkövét Jelasics bán rakta le anno.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Biciklis szobor:

Szerintem ez a város jelképe. A kakas és a szív, amely a Podravka jelképe is.

Ma "munka" után tettem egy kis sétát a fent nevezett parkban. A fényképezőgépem ugyan nálam volt, de nem találtam semmi valóban érdekeset meg az igazat megvallva lusta is voltam elővenni.

Amúgy szép kis park. Tetszett.

Még régebben meglátogattam egy Zágrábot ajánló honlapot, és ott ajánlanak megtekintésre négy parkot. Ebből az egyik a ma látott Ribnjak, a vasárnapi Maksimir egy másik. Ajánlják még a botanikus kertet, és még egy valamit, amit nem találok a térképen. Pedig valahol a Ribnjak körül kellene lennie. És még sincs meg.

Na hát 6 óra alatt bejártam az egész parkot, az egész állatkertet. Kb.ennyi.

Jó hely a Maksimir, mert a városnak nem pont a közepén vagy, de nem is a szélén, és mégis csak rengeteg fát, meg növényt látsz magad körül, mintha egy erdőben lennél. Az kicsit kellemetlen, amikor közel vagy a villamosok járta főúthoz, ott nem mindig érzed azt, hogy egy erdőben vagy...

De nagyon tetszett amúgy. Van ott sok szép hely. Bár nem túl kreatív nevekkel illették a helyeket. Erre a legjobb példa, hogy van öt tó a parkban. A nevük: I., II., III., IV. és V. De van svájci ház is. Szintén nagyon megkapó név, és van obeliszk is. Van még egy kápolna, meg egy kilátópont, ami egy egész szép épület, csak épp (ha jól láttam) bemenni nem lehet, és kinézni a tornyából.

Az egyik tó minden szabad szemmel látható fontos élőlényéről csináltam képet:

Szóval itt láthatók vadkacsák, teknősök, és törpeharcsák.

A két fent említett helyen töltöttem az időmet ma. Illetve a köztük lévő utazással is.

Az első a zágrábi temető. A többiek oda akartak menni utána a Maksimir parkba. A Maksimir parkot aztán a meleg miatt töröltük a ma meglátogatandók listájáról. Aztán visszajöttünk, és lementünk a Jarun tóhoz. Marha jó idő volt, és remek volt a víz. (Ugyebár nem volt sós.)

Igazából örültem, hogy ma töröltük a Maksimir parkot, mert amikor a város közepére értünk akkor láthattam, hogy lemerült a fényképezőgépem. Nagyon örültem, mondhatni majd kiugrottam a bőrőmből.

A temetőben amúgy - mily meglepő - nagyon sok sírt láttunk. De a legtöbbjük zsidó sír volt. Olyan szobrokkal, meg mindennel, hogy csak na...

A napközben még a ruháimat is kimosattam. Nagyon örülök, hogy már minden tiszta. Tök jó illatuk van :)

Estére terveznek valami bulit, de már tegnap se mentem el, pedig érdekelt. Csak este 9-ig tartott a magyar-horvát vízilabda meccs, amit meg akartam nézni, ehhez képest az utolsó 3 percen kívül az egészet a Bianka közvetítette, ugyanis külföldön nem működik a telesport.hu. Az utolsó 3 percre találtam egy helyet, ahol lehetett nézni. (A minőségét inkább nem kommentálnám.) Na és ezek utána youtube-on találtam sok szép videót a mi kis csapatunkról. Ezekt néztem egy órán át, és észrevettem, hogy már a találkozón kellene lennem, de én még mindig itt ülök, így inkább nem mentem. Ne várjanak.

Ma viszont talán megyek. Bár elég fáradt vagyok, és holnap talán elugrom Ljubljanába, megfontolandó, akarok-e odamenni egy félévet, vagy nem.

Pénteken kicsit rápihenve az utazásra, szombaton kora reggel elindultunk Krk szigetére. Úgy döntöttünk, hogy spórolunk kicsit, és nem az autópályán megyünk, hanem mellékutakon, közel az autópályához, hiszen az autópálya szinte megegyezik a Krk és Zágráb közé légvonalban behúzható vonallal. Tudtuk, hogy hosszabb idő lesz, mint az autópálya, de aztán 4 óra hosszú út lett. Nem nagyon értem miért. Visszafele autópályán két óra alatt ideértünk Krk tájékáról.

Krk szigetére menvén áthajtottunk a Krk hídon:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd Krk szigetén láttuk a következő öblöt, mégpedig Krk városában, ahol elidőztünk kicsit.

Ezek után Baskára autóztunk, mivel mindenki szerint nagyon jó strand van Baskán. (Hozzátenném, hogy most fürödtem először tengerben, és nekem nem tetszett, a strand, a víz (mert sós..) kicsit lelombozott, meg nagyon gyorsan mélyült..)

Íme (már eléggé esteledik a képen):

Sirályok tömkelegét láthattam.

Az emberek, akik a kávés poharuk mellől nézhették egyszerre a tengert és az üzletüket is az út túloldalán sajnos lemaradtak...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán kora reggel ébredtünk, a strand szinte teljesen üres volt, most ezek a képek következnek:

 

 

Reggeli után Punat felé vettük az irányt, mivel ott van egy öböl, az öböl közepén egy sziget, és a szigeten egy monostor. Kíváncsiak voltunk rá. Csakhogy fél 10 - 10 felé értünk oda. A szigeten 10-kor kezdődik a mise, így sokat kellett volna várni, mert csak 11-től lehetett így megnézni a monostort. Ezért nem vártunk, hanem rögtön Pula felé vettük az irányt. Ahol megnéztük a történelmi belvárost.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én félnék a helyedben mindjárt rád rohan minden idők legfélelmetesebb gladiátora:

 

Szóval összességében Pula nagyon szép volt, de Krk-öt elég csúnyának találtam. És hazafelé az autópályán megpillantottam az útépítés szerintem egyik legszebb képét. A semleges vonal nyomozásának egyik alapját, amit ezután bemutatnék minden Utak gyakorlaton:

Miután nem találtunk közös és megfelelő programot a többiekkel, úgy döntöttem, hogy egyedül megyek el a Plitvicei-tavakhoz (a többiek ugyanis már voltak itt). Annyi történt, hogy nagyon sokat fényképeztem és nem akarok mostanában több vízesést látni.

Majd írok róla, de nem történt semmi izgalmas egyedül sétáltam kb 8 órát egy nemzeti parkban és közben sokat sétáltam. Mutatok sok érdekes képet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

  

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megérkezésünk után délután körülnéztünk, meg másnap is (igazából akkor csak ültünk pár parkban, mert nem volt kedvünk táskával mászkálni a városban.

Pár kép róla:

Először a kedvencem, amikor a horvát buszos beállt a megállni tilos tábla mellé. Nem volt egy kis művelet...

Aztán a székesegyház előtti téren áll ez a szobor:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mögötte a székesegyház:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kis fényjáték:

Középkori városkapu:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy híres és szép zágrábi templom, amiből nem látni semmit:

Egy tornyos kép Ádámmal:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Torony túloldala:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A székesegyház messzebbről:

Eszter ajánlására - ez a kép még idevaló.

Hát ez a mai nap... Megérkeztem kicsivel 9 után. Utána délig neteztem. Délbe felkészítettek rá, hogy egy óra múlva kapok feladatot, így egytől fél kettőig átállítottam kb. 100 vonalnak a vastagságát. Nagyszerű nem? Ezek után azt mondták, hogy haza mehetek.

Nem akartam mondani nekik, hogy még elérem a hazamenő vonatot...

Kérdezték el akarok-e menni ebédelni velük? Mondtam, hogy persze. Az volt az ebéd, hogy lementünk egy boltba vettünk kaját. Szóval ebédeltem egy extra csokis fánkot és ittam hozzá egy kis tejet, illetve natúr joghurtot, a fene se tudja melyiket...

Most találtam meg egy website-on, hogy mégis jöhet a kolbász..

www.horvatorszaginfo.hu/horvatorszag/hirek/frissen_csomagolva_megis_mehet_a_kolbasz/

Zágráb mellett közvetlenül van egy hegy, amely nemzeti parki rangot is kapott, amit Medvednicának hívnak. Ma ide kirándultunk. A hegy egyes térképek szerint 1034 méter magas, mások szerint 1032 m. Csakhogy jobban fényezzem magam az 1034 métert fogom elfogadni. Szóval egészen alacsonyról egészen magasig gyalogoltunk fel. Közben megnéztük Medvedgradot.

 

Ezek után felmásztunk egy helyre ami már egészen közel volt a csúcshoz, és ott ebédeltünk, még pedig csevapcsicsát. Erről nem készült fénykép, mert annál azért éhesebb voltam. :)

Lementünk egy barlanghoz, megnéztük a régi horvát bányaszat minden ismérvét. Azt is megtudtuk, hogy hogyan kell érceket keresni. Fogsz egy csúzlira emlékeztető, csak kicsit nagyobb botot, szaladgálsz vele fel-alá,ahol nem bírja tovább a kezed, és el kezd össze-visszareszketni, na ott van az érc, ot kell ásni.

Felmásztunk a hegy tetejére, és visszafele mindenki végigaludta a villamos utat.

Nem ez a legmagasabb horvát hegy. A neve: Dinara, ami a tengerpart mellettvan. Ez 18xx méter magas. Szóval itt már vetekdni se tud a Kékes-tető. :(

Szombaton a többiekkel elmentünk Varasdra, ami egy kis barokk gyöngyszeme Horvátországnak - egészen a magyar határ mellett.

Az egész úgy kezdődött, hogy a meccs alatt évődtünk, hogy mikor induljunk, ne túl korán stb.. Aztán odajutottunk, hogy háromnegyed 9-kor találkozó, és vonattal megyünk, mert az sokkal olcsóbb. Így a 77 km-re lévő városkáig az út két és fél óra volt. Szeretjük a horvát vasutat...

Na, délre oda is értünk (még ki kellett menni az állomásra, és jegyet is venni...). Siettünk a várkastélyig, mert egy régebbi útikönyvben azt írták, hogy csak egyig van nyitva, de szerencsére nem így volt. Szóval rendben meg tudtuk nézni az egész várkastélyt mindenestül. Bár azt mondták nem szabad fényképezni, én csináltam pár képet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez volt a várudvar. Nem mutatok többet. Pedig nagyon szép volt.

Aztánkörbementünk a városban, ahol gyönyörű templomok voltak. Régen kis Rómának is hívták, mert nagyon sok templom van ahhoz képest, hogy milyen kis város. Bementünk a székesegyházba, ugyanis amikor be akartunk menni zárva volt, de jött egy apáca, aki beengedett bennünket, sőt adott nekünk angol bemutatót a templomról, megkérdeztem van-e magyar és mondta, hogy van, de nem talált a sekrestyében, így keresett valahol a szerzetesi részben. És talált. Tök jó, kicsit könnyebb volt olvasni meg érteni. Vicces volt, hogy nem volt francia meg a többi, de magyar igen :)

Miután a hely tele van templomokkal, megnéztünk párat, és össztalálkoztunk pár esküvővel. Mégiscsak szombat délután volt.

Este 6-kor indult vissza a vonatunk, és 8-ra értünk fel.

Ekkor kimentünk a Bundekre, ami egy kis tó a város szélén, ott meghallgattunk a zágrábi szimfonikus zenekar játékát, amint rock klasszikusokat adtak elő. Hihetetlenül jó volt, mindenki nagyon élvezte. Töltök fel hozzá youtube-ra egy elég rossz minőségű videót,ami egy picit visszaadja a hangulatot.

https://www.youtube.com/watch?v=Vx3eYRLalzI

Szóval hihetetlenül jó volt, de majd még berakok hozzá dolgokat, csak most kezdek fáradni.

Utána rövid tűzijáték.

Hát ez is megvolt. Kimentem fényképezni a zágrábi fő térre, gondoltam óriási lesz a hangulat, az is volt, és a képek semmit nem adnak vissza.

Vicces volt, mert hárman mentünk innen be a városközpontba, az egyik lány török, a másik német (és titokban azért szorított, hogy ne a horvátok nyerjenek, mert a németeknek a törökök könnyebb ellenfél) meg én. Én először úgy voltam vele, hogy nem akarok kimenni,mert tömeg lesz, de aztán rájöttem, hogy lehet ez lesz az utolsó meccs, és itt már mindenki napok óta horvát mezekben, meg mindenféle piros-fehér dolgokban jár. Főleg ezen a napon, még a kutyára is piros-fehér kendőt adtak, amikor sétálni vitték.

Na a meccset félideig néztük a főtéren a tömegben, utána elegünk lett a nyomorgásból és odébbmentünk kicsit. Így egyáltalán nem tudtam gólörömös képet csinálni, sőt... Amúgy is egy-egy felhördülésnél olyan volt a reakcióidőm, hogy esélytelen lettem volna bármi jót is elkapni.

Majd rakok fel képet, ha lesz időm, és rájövök, hogy kell.

 

Elméletileg már volt két munkanapom, gyakorlatilag még egy se. Az első nap abból állt, hogy egy horvát lány elkísért, és megbezsélték a főnökkel, hogy ők ma még nem készültek arra, hogy jövök, így holnap jöjjek. Ezért mentem ma. Ma már vártak, illetve azt mondták fél kilencre jöjjek, és az emberek háromnegyed kilenc körül kezdtek beszállingózni. Mutattak vagy négy asztalt mire megtaláltuk melyik lesz valóban az asztalom.

Aztán nagy nehezen megtaláltuk a helyem. Nem volt egyszerű. Ma csak az amerikai tervezési útmutatót és egy horvát autópályás nagyon szép,nagyon nagy,nagyon színes könyvet nézegettem.

Miután lefutott a vízmérnöki mérőgyakorlat, az az egy nap a másik tanszéken is (ami szerencsére csak 4 óra lett). Végre volt egy kis időm, de még nem kezdtem el pakolni, hanem cipőt venni, ugyanis a régi cipőmet már ősszel is ki kellett volna szanálnom, de csak most ekrült rá sor. Miután sikerült vennem egy tök jó cipőt. Egy Columbia cipőcskét, jó lesz benne mind túrázni, mind városi viseletre tökéletes.
Vettem Horvátország útikönyvet, meg egy térdnadrágot. Biztos, ami biztos. Aztán nagy nehezen visszaértem a koliba, ekkor Eszter és Dini segítségével készült rólam igazolványkép. (Ez persze azt jelenti, hogy köszönöm Fotókör.)
Mindezek után nekiálltam pakolni. Tele is pakoltam négy táskát. Egy nagyot (75l), egy kisebbet (32l) és két egészen kicsit. Ebbe került kevés cseh csoki is. Mindent bepakoltam, szerintem semmit nem hagytam otthon.
Ádám segítségével fel is kerültem reggel a vonatra az összes csomagommal, és ketten indultunk Zágráb felé (jó, jött az egész vonat, meg akik rajta ültek is, így az a két ír fiatal, akik dél-kelet-közép európai körúton voltak és velünk utaztak egy kabinban). Ahogy még előtte este reájöttem vala, a család Fonyódon tartozkodik, hát kitaláltam, hogy a vonat megáll Fonyódon, tehát nekünk ott találkozni kell. Reggel indulás előtt konstatáltuk, hogy avval a két fél szendviccsel amit csináltunk nem jutunk messzire, ezért telefonon rendeltünk szendvicset és kürtőskalácsot, hiszen mindenki tudja, hogy Magyarországon a legfinomabb kürtőskalácsot Fonyódon csinálják. (Mellettünk az írek is éhesek voltak, ők is kaptak enni...)
Találkozás 5 percben.
Határátlépés 25 percben, bár alig ettünk a szendvicsekből, nem akartak tőlünk elvenni semmit, sőt a csomagjainkat sem pakoltatták ki sonkát keresve.
Érkezés Zágrábba pontosan, mivel azt a 350 km-t sikerült 6 óra alatt megtenni, ami 58 km/h-s átlagsebesség, ami szerintem kicsit kevés egy InterCitytől.
Jasmina a horvát IAESTE-től várt a peronon egy kis táblácskával, hogy Barbara IAESTE.
Elkísért bennünket a kollégiumba, ami a város túlsó szélén van. Vagy ha nem is a túlsó szélén, de a szélén, mert a főpályaudvar a város közepén van. Itt úgy néz ki a kollégium, hogy egy nagy területen van 9 épület 4 emeletesek, mert ugye oda nem kell lift, és ott vannak a szobák, amik két fősek, de a folyosón van csap, WC, fürdő. Én a 2-s épületbe kerültem ami elég lepusztult, aki járt anno a Terminusban, akkor annak mondom, hogy olyan mint a Terminus, csak két fős szobák, amik nagyon kicsik is. Illetve nagy különbség még, hogy itt egyáltalán nincsenek hűtők. Meg semmilyen főzési lehetőség.
Kaptam az IAESTE-től prospektusokat Zágrábról, abban két sétába sűrítik Zágráb látnivalóit (összesen 2,5 óra) - ebből az egyiket megjártuk szerdán délután. Este találkoztunk a többi gyakorlatossal, meg helyiekkel. Úgy általában mindenki aranyos volt.

Megjöttem Gödről. 3 napot töltöttem ott, miközben hol izgalmas, hol haláli unalmas méréseket végeztünk. Nagyon érdekes volt például, amikor felmentünk a Morgó patak völgyébe, és ott Thomson bukót építettünk be, vagy amikor a Hubertus-forrás vízhozamát mértük köbözéssel. Innen sajnos nem Hubertus folyik, hanem víz fakad. A helyi önkormányzat ugyan kirakta a táblát, hogy nem ivóvíz, de megmértük pár jellemzőjét, és semmilyen problémát nem észleltünk.
Felmentünk Királyrétig, ahol ugyan pár nyaralón és hotelen kívül semmi nincs, de kialakítottak két parkolási zónát is. Ahol nem volt zóna, ott megállni tilos tábla találtatott. Mindezt teljesen olyan parkoló automatákkal,mint amilyeneket Bp-en is lehet látni.
Holnap még egy nap vízkémia-hidrobiológia labor. Már nagyon nincs hozzá kedvem.

A legjobb persze az az egészben, hogy úgy volt, hogy szerdán busszal fogunk lemenni Zágrábba, de nem. Fél hét körül, másfél nappal az indulás előtt kaptam egy e-mailt, hogy nem indul a busz. Egyre izgalmasabb a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy a vízhasznosítás vizsgám eredményét a házi feladatomtól tették függővé, ami 5 lett, tehát 5 lettem, erre hányast írtak be Neptunba? Hát négyest. Teljesen fel vagyok háborodva.

Nem túl izgalmas, de én mostanság csak vizsgázom, még van egy hátra pénteken, de az csak javítóvizsga vízminőségszabályozásból.

Egészen ki voltam akadva a címben említett vizsgára való készülés közben, ilyen magolnivaló unalmas dolog volt. Nagyon. Torma próbált ugyan megnyugtatni, de szinte teljesen hasztalanul. Aztán bementem vizsgázni, és ugyan nem sok mindent tudtam, de könnyű tételeket kaptam, és simán 5-t adott Kardoss doktor. (Ez a Kardoss doktor nem egyenlő azzal akit Kern András játszik az Ötvös Csöpis magyar krimikben.)

Aztán gondoltam, hogy még kimehetnénk a Decathlonba, de kiderült, hogy csak 8-ig van nyitva (hála Tormának, mármint nem azért, hála mert addig van csak nyitva, hanem azért, mert megnézte nekem), így nem érhettünk oda, amikor fél nyolckor voltunk az Örsön.